India #10, július 9, kedd
Nem volt kedvem reggelizni, pedig reggel 8-ra májkonzerv partit terveztünk. De én valahogy nem szeretek felkelni reggelente. Pedig este sem fekszünk későn.
A kilences indulást fél tízkor realizáltuk. Volt egy kis agyalás, hogy tankoljunk-e, de velem ellentétben Gabi szerint nem kell. Így kihagytuk. Most két napig nem lesz benzinkút, úgyhogy én imádkozok.
A mai etap csak 98km lett volna. Elindultunk a Chandra Taal tóhoz. Először jól haladós aszfalt volt alattunk. Nekünk úgy tűnt, hogy másfél óra múlva ott leszünk. Nem értettük miért mondták a hotelben többen, hogy az 4 órás út. Aztán rájöttünk. Az aszfalt elfogyott és lett mindenféle offroad felszín belőle: sóder, köves, homokos, sáros, földút, vízátfolyás. Egy héttel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ilyen helyeken fogok én motorozni. Pontosabban tudtam, csak nem sejtettem 😎
Sok említésre méltó dolog nem történt, csak húztuk a gázt és időnként megálltunk pihenni. Egy pihenő alkalmával összefutottunk egy sráccal, aki szintén Kazából indult és azon az útvonalon készült menni, ahol mi. Kérdeztük, hogy mit tud az előttünk álló útról. Nem kecsegtetett könnyű szakaszokkal. Sőt, felhívta a figyelmünket a Kunjom hágóra, ami felmegy havas helyekre, időnként az út hófalak között vezet, nagyon hideg van, és ne engedjük a jeges levegőt a szemünkbe.
Én félelmekkel telve indultam neki. Eleinte kellemesen emelkedett az út, mondjuk megszaporodtak a vízátfolyások. Majd elkezdett meredeken emelkedni a sok visszafordítós kanyaron keresztül. Meg is kellett állni felöltözni, mert elég hideg lett. De tulajdonképpen nem volt vészes. Szinte meg is lepődtünk, hogy egyik pillanatról a másikra már fent is voltunk.
Gyönyörű látvány volt. Ez volt az eddigi legmagasabb pontunk, 4590 méter. Már jelentősen megolvadt a hó, bár itt-ott voltak még hófalak az út mentén. Felkerült a kmenyus matrica a hágót jelző táblára, majd elkezdtük az ereszkedést. Lefelé sokkal meredekebb volt, nedvesebb is és több vízátfolyás is. De szép lassan leértünk. Már majdnem az alján voltunk, amikor elkezdett egyre erősebben szemerkélni az eső. Beöltöztünk.
A hágó alján volt egy elágazás. Nekem túl nagy kedvem nem volt, de a többiek fel szerettek volna menni a Chandra Taal tóhoz. Így elindultunk felé. De az egyik kanyarban igen erős vízátfolyás állta az utunkat. Én nem mertem bevállalni. Így mindannyian visszafordultunk.
Folytatva lefelé az utunkat hamar elértük a Chandra Daba Batal táborhelyet, ami az utolsó lakható település egy előttünk álló, igen nehéz szakaszon. Így alkudoztunk egy picit, majd elfoglaltuk a sátrunkat. Igen, a Himalájában, éjszakai 1-2 fokban sátrazunk. Maga a sátor nem rossz, tulajdonképpen ágyakon, matracokon alszunk. Sőt wc is tartozik hozzá.
Este nyolcra elkészült a vacsi. A sátorban szolgálták fel, de inkább átmentünk az étkező sátorba. Utána még odahívtak a tűzhöz melegedni, majd visszatérünk a sajátunkba. Magunkra húztuk a jövő hetet is. Most este 10 van és 9 fok. Kíváncsian várjuk, hogy milyen lesz az éjszaka.
Holnap egy állítólagosan elég kemény szakasz vár ránk. Elhagyjuk a Spiti Valleyt, de előtte át kell verekednünk magunkat egy 50km-es szakaszon, ami tele van vízátfolyásokkal. Én már előre rettegek 😲
A túrán készült fotókat IDE KATTINTVA találod.
Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂