2019. június 3.
Atyaég! Akár indulhatnék holnap haza. A mai nap miatt jöttem Amerikába!
Azonnal vegyétek fel a bakancslistátokra Oregont. Ha motoros vagy azért, ha nem, akkor azért. Az összes általam bejárt állam közül nekem ez tetszik a legjobban. Hogy miért?
Lazán vettem a reggelt, csak fél tíz körül indultam. Szerencsémre. Illetve a dolgok mindig úgy történnek, ahogy kell nekik. Ugyanis az első látványosság, a városban található Pilot Buttéhoz felvezető út csak tízkor nyit. Így volt időm elmenni tankolni és benyomni egy taquitot reggelire. Tudjátok, a ropogós palacsintába tekert babos marha 😊
A nem is olyan kis dombra felvezető út zsúfolt volt, tele futókkal, babakocsizó kismamákkal, kutyasétáltatókkal. Nem tudom ki hordta oda azt a dombot, de nagy ötlet volt. Körbe alattad a város a háttérben a sok-sok havas hegycsúccsal. Még a Mt.Hood is látszott, ami mellett ma elmotoroztam és kb. 250 km-re van Bendtől. A legszembetűnőbbek azonban a Három Nővérek, The Three Sisters, amelyek mellett tegnap jöttem el.
A következő célpont, a Painted Hills, a Festett Dombok vagy 100km-re volt tőlem. Egykedvűen indultam neki, a szokásos egyenes, kanyarmentes aszfalton. De itt jön képbe Oregon. Mert itt nincsenek hosszú egyenesek. Kanyarognak az utak balra, jobbra, le, fel. Van, hogy fák között, néha a pusztában, néha kanyonban, néha sziklák között. Nagyon változatos. És a sivatagban korábban megszokott vörös és sárga színek mellett rengeteg a zöld. Kellemes country zene a sisakban, finoman ívelt, tökéletes aszfalt. Kell ennél több?
A Festett Dombokhoz salakos út vezetett fel. Egyébként sem szeretek lemenni az aszfaltról, de ez csopperrel még borzasztóbb. Szerencsére csak 2 km volt és felértem a kilátó pontra. Megint csak leírhatatlan. Majd a képek mesélnek. A piros-vörös a nedvesebb, a sárga a szárazabb időszakok nyomai. Látszik hányszor változott az éghajlat.
Lefelé is kis terepezés, majd a GPS vitt volna balra tovább a földes úton. Na azt már nem. Gyorsan kerestem elkerülőt, csak 30km-rel lett hosszabb. Viszont benzinnel hiányban lettem volna. Gondolom nem véletlenül volt kitéve egy tábla a főút felé vezető úton, hogy a következő kis faluban, Mitchellben van kút. Meg is találtam és beálltam a poros földúton álló kútra. Épp azon kezdtem agyalni hogy fogok itt fizetni, amikor az ott parkoló kocsiból kiugrott egy öreglány és kezelte a kutat. Nem is volt más csak a legolcsóbb, 87-es regular. De jó lesz az is, csak ne szomjazzon mocika. Mikor kérdeztem a mellékhelyiség felől, akkor a falu végén található nyilvános wc-re mutatott 😂
Utána bementem a szatócs boltba valami kaját nézni. Hát ez az az igazi, vidéki, isten háta mögötti kis bolt volt, de teszkónyi kínálattal. Így esett a választásom a fagyasztott burritóra. Üdcsivel együtt 4 és fél dodó volt.
Nem győztem körbe fényképezni és videózni a falut. Mert ez olyan volt, mint Virginia City, csak nem mesterséges. Borzasztóan tetszett. Még a Krisztit is hívtam videón, hogy megmutassam 😂
Innét már csak a szállásra kellett eljutnom, ami további 240km volt. De milyen 240km??? Elképesztően gyönyörű és kanyargós utakon, hol fent, hol lent a kanyonok aljában, hol erdőben, hol pusztában, hol folyó oarton vagy felett. Ilyen kis távolságon olyan változatos volt a táj, mint az egész eddigi utamon együttvéve. Jegyezzétek meg a 207-es oregoni utat! Kötelező, mint a Stelvio.
Volt olyan szakasza, higy egy fennsíkon haladt sokáig az út, de lehetett látni erőteljes betüremkedéseket, mélyedéseket az úttól nem messze. És egyszercsak az út szép lassan belekanyarodott egy ilyen mélyedésbe és ment lefelé kilométereken keresztül, amíg el nem ért egy keresztező kanyont, amiben egy folyó folyt. Innét a legmélyebb pontról elindult az út felfelé agyon csipkézett sziklák mellett felfelé, amíg ismét fel nem ért a fennsíkra 😲
Maga a fennsík elég szeles, nem véletlenül találhattam rá itt egy óriási szélerőmű telepre. Rengeteg volt belőlük. Szó szerint annyi, ameddig a szem ellátott.
Út közben találtam olyan kis elhagyatott faházat, amikben rendszerint kincsek vagy térkép foszlányok vannak az RDR2-ben. Csak itt élőben. Igaz nem mertem bemenni a csörgőkígyók miatt 😏
Beérkezve a The Dalles nevű kisvárosba, elfoglaltam a szállást és elmentem egy Hawai BBQ helyre. Isteni kaját ettem folyékony kenyér helyett folyékony alohával 😊
Hazafelé még kisétáltam a Columbia folyó partjára, ahol épp az American Pride horgonyzott. Hatalmas hajó. Egyébként a folyó túloldala már Washington állam.
A túrán készült fotókat IDE KATTINTVA találod.
Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂