India #26, július 25, csütörtök
Ma megint korán keltünk. Az a mondás, hogy hajnalban kell menni a Taj Mahalba, mert akkor nincs hőség, sem tömeg. Így reggel negyed hatkor elindultunk a hotelből és kb. 15 perces séta után értük el az ojjektumot. Út közben 10 méterenként ajánlkoztak idegenvezetők, hogy nagyon olcsó special price-ért körbevezetnek és bemutatnak mindent. Mennyi? 500. Kösz, nem. Majd mi menet közben kiwikipédiázzuk… 😎
A jegy 1100 rupi per fő, ezt tegnap online is megnéztük, meg a bejáratnál is ez volt kiírva. Kérek egy felnőtt jegyet. 1300. De hát 1100 van kiírva. Igen, de 1300-ért megnézhetjük még pluszban a valamit. Nem értettük mit, de biztos jó lesz az nekünk. A belépőhöz adtak ajándékba egy palack vizet, meg egy cipőre húzható kis zacskót. A pénztártól távozva de még a bejárat előtt állta utunkat Asim, a szuveníres. Kérte, hogy jegyezzük meg az arcát és kifelé jövet nézzünk be a boltjába. Mondtuk, hogy persze, hogyne. Biztos emlékezni fog majd ránk a kis lökött…
Befelé komoly biztonsági ellenőrzésen mentünk keresztül, hasonlón, mint a reptéren. Miután bent voltunk először a Keleti-kapun kellett áthaladnunk. Ez egy hatalmas épület, vörös kőből építve, faragva és díszítve. Már önmagában ez is lenyűgöző látvány volt. Azonban ahogy beértünk a kapu középvonalába, a kapu túloldalán megjelent a fehér márványból épült Taj Mahal. Összeszorult egy pillanatra a gyomrom, torkom. Olyan épületet pillanathattam meg élőben, amiről ezelőtt azt gondoltam, hogy soha életemben nem fogom látni.
Szerencsére sem túl nagy hőség, sem túl sok turista nem volt, de azért kellett küzdeni a jó kis fotókért. Ahogy áthaladtunk a kapun, szembe találtuk magunkat a képekről már oly jól ismert látvánnyal. Az előtérben a csatornák a kertekkel, majd mögötte a hatalmas fehér épület a négy tornyával. Természetesen elkezdtük a képeslap fotók gyártását 😊
A kertben az épület felé haladva a kelet-nyugati és az észak-déli csatornák találkozásánál egy márvány emelvény magasodott, természetesen tele turistákkal. Egy nagyobb európai csoport épp körbe állt egy fiatal párt, ahol a férfi letérdelt a nő elé, lélegzetvisszafojtás, és IGEN-t kapott 😍 Az emelvényről még jobb képeket lehetett készíteni, mint korábban.
Közeledve szétágazott az út. Balra az értékes jegyesek (turisták), jobbra az olcsó jegyesek (indiaiak). Hogy mi a különbség? Az ő jegyük 1100 helyett 50-be került. Azt nem tudom, hogy látványban mi volt a különbség, de ők másik irányból közelíthették meg.
Hamarosan kiderült mit kaptunk a plusz kétszáz rupiért. Az épület északi, folyó felőli oldalát, valamint egy oldalsó templomot lehetett megnézni. Ez utóbbi tele volt madárkakával, de azért le kellett venni a cipőt. Nem, a cipő ruha nem ide szólt, az majd a fő épülethez kellett. Ami kis izgalmat vitt ebbe a részbe, hogy rengeteg majom is rohangászott itt. Kiírták, hogy tartsuk magunkat távol tőlük. Látszott rajtuk, hogy harciasak. Ispán egy korlát mellett állt és fényképezett, amikor az egyik odament és megfogta a karját. Ispán nagyot ugrott, de szerencsére nem támadás, csak egy kis ismerkedés volt a célja 😊
Következett maga a főépület. Na itt kellett felhúzni a cipőinkre a ruhát. Bementünk, ahol egyből lecsapott ránk egy ott dolgozó. Szépen körbevezetett, elmagyarázott egy csomó dolgot, sok hasznos, bár nehezen érthető infót kaptunk. Természetesen a végén tartotta a markát a baksisért. Az egész nem volt több 10 percnél. Belülről nem tűnt olyan nagynak az épület, mint kintről. Távozóban közben teljesen kivilágosodott, így csináltunk még pár képet.
Kifelé haladva ki állt előttünk? Asim. És mivel megígértük, így betessékelt a boltjába. Természetesen úgy mentünk, hogy nem veszünk semmit és természetesen úgy jöttünk, hogy cipeltük az ajándékos zacsikat 😂
A hotelbe visszaérve dobtunk egy alapos zuhanyt, mert ugyan iszonyatos hőség nem volt, de azért mindent átáztató, nagy páratartalmú meleg igen. Csavarni lehetett az izzadságot a pólókból. A hotel reggelije választékos, kiadós és finom volt. A reggeliző hely mellett szuvenír bolt, és egy kis bemutató, hogy hogy készültek a Taj Mahal márványaiba a különböző berakások. Embertelen kézi munka, ahogy kivésik a színes kövek helyét, formára csiszolják a kis köveket, majd beragasztják és síkba csiszolják.
Kis pihi után várt ránk a taxi és elindultunk a tegnap már emlegetett szellemvárosba, Fatehpur Sikribe. Egy órányira van Agrától. Az út során megbizonyosodhattunk afelől, hogy India ezen része semmiben nem különbözik a többitől. Közlekedési káosz, por, piszok, szemét, tehenek, malacok, csúfság mindenütt. Véleményem szerint ez nem megváltoztatható, itt így alakult a civilizáció, ebből a nyugati kultúrára jellemző átalakulás nem lehetséges.
Fatehpur Sikri egy elhagyatott palota rendszer. A pontos történetét majd kiwikipédiázza, akit érdekel. Annyit tudok róla, hogy 100 évvel a Taj Mahal előtt épült, összemérhetően monumentális épület együttes. Az érdekessége az, hogy felépítése után 15 évig élt itt a királyi család, majd dobbantottak, mert rájöttek, hogy nincs víz 😲 Azóta elhagyatottan áll, illetve turista látványosság. Gyakorlatilag teljesen üresen álló hatalmas épületek kollekciója.
Először az ingyenesen látogatható részbe mentünk be, ahol található egy fehér muszlim síremlék, valamint egy mecset. Itt ismét cipő le, a rövid naci miatt szoknya fel, majd a fejre is egy tökfödő. Nem néztünk ki viccesen. Itt is minden önjelölt idegenvezetőt elhajtottunk, de valahogy csapódott hozzánk egy srác, aki azt mondta, hogy ő nem az, hanem itt dolgozik és pusztán szívességből körbe vezet bennünket, nem fog pénzt sem kérni. Tényleg mindent megmutatott, elmesélt, de ahogy az épület mögé értünk, hirtelen ott termett egy faragott kő árus, aki a rokona, meg az egész család ezek foglalkozik és ugyan vegyünk már tőlük szuvenírt. Amelyek egyébként tényleg szépek voltak, például kő tömbből faragott elefánt, amelyen belül volt még egy és azon belül még egy. Egyet fizet, hármat vihet. Természetesen újságpapírba csomagolt faragott kövekkel távoztunk.
Ez a srác okosan csinálta, energiát fektetett abba, hogy bepalizzon minket. Mint az első napunkon a tuk-tukos. Emlékeztek még rá? Viszont ezután iszonyatos árus áradat ragadt ránk. Gondolom látták, ahogy vásároltunk és az hitték nekik is terem majd babér. Azonban olyan mértékű agresszív ajánlkozásnak estünk áldozatul, ami már túlment minden határon. Egy idő után nagyon durván, sőt üvöltözve hajtottam el őket és még így is nehezen tudtunk szabadulni tőlük.
Ezután mentünk a fizetős részre, ahol további palotákat lehetett megtekinteni. 610 rupi volt a belépő. Sajnos egyikünknél sem volt apró, így 700-zakkal fizettünk. De nekik meg nem volt visszajárójuk. 22-es csapdája. Ráadásul én már eleve borsos hangulatban voltam. Ne kérdezzétek hogy, de valahogy megoldódott mielőtt robbantam volna.
Bent aztán folytattuk a hatalmas paloták üres termeinek a nézegetését. Majd hogy egyszerűbb legyen az élet, eleredt az eső is. Ráadásul rá is zendített rendesen. Egy darabig vártunk, de aztán úgy voltunk vele, hogy ez csak víz és a szakadó esőben néztük tovább az üres épületeket. De egy idő után ráuntunk és elindultunk vissza a taxi felé.
Most leírhatnám, hogy a sofőrünk mekkora fesztivált csinált a fizető kapunál 50 rupi, azaz 200 forint miatt, de már szinte el is felejtettük. Na annyit azért, hogy odafelé egyirányú jegyet vett, ami 50 volt. A return 70 lett volna. Visszafelé természetesen kiakadt, hogy újabb 50-et kérnek tőle. Kiszállt a fizető kapunál és vagy 15 percig csinálta az üvöltözős fesztivált. A végén már úgy tuszkolták be a biztonságiak a kocsiba. Elképzelhetitek milyen idegállapotba került az ürge és úgy vezetett. Jobbnak láttam inkább aludni 😊
Visszatérve a hotelbe tűztünk a medencébe, pihiztünk, majd egy közeli étteremben megvacsiztunk.
Holnap hajnalban csekkolunk online a repülőre, utána reggeli, kis pihi, majd irány a delhi szálloda. Egyre közeledik a vége…
Videó egy következő bejegyzésben.
A túrán készült fotókat IDE KATTINTVA találod.
Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂