India #24, július 23, kedd
Izgalmas éjszaka volt. Kábé éjjel háromnegyed egy körül arra ébredtem, hogy nagyon erősen dörömbölnek meg csengetnek a szobám ajtaján. Azt sem tudtam hirtelen, hogy hol vagyok. Félálomban kinyitottam az ajtót, a recepciós szólt, hogy az útlevelemmel együtt menjek le ellenőrzésre. Mondom mi a fákkk???
A recepción három állig felfegyverzett rendőr várt és tüzetesen átvizsgálták a papírjaim, meg hogy honnét, hová, miért, hányan, meg hogy egyedül vagyok-e a szobában. Na itt gyanús volt, hogy esetleg a Kriszti küldte rám őket 😂
A tüzetes vizsgálat ellenére sem szúrták ki, hogy teljesen fals útlevélszámot adtam meg a bejelentő lapon, nem volt kedvem előkeresni az útlevelet. Rákérdeztek Ispánékra is, többek között azt, hogy ők egy pár-e 😲 A kihallgatás végeztével kezet fogtak velem, üdvözöltek Indiában és az utamra engedtek. Én még gyorsan lerohantam az utcára megnézni, hogy rendben vannak-e a motorok. Reggel mesélték Gabiék, hogy hozzájuk is bekopogott az egyik rendőr és megkérdezte őket, hogy hogy érzik magukat Indiában 😂
Még mondja valaki, hogy nem vendégszerető nép…
Utána sem telt jól az éjszakám. Először görcsölni kezdett a hasam, majd jött a hasmars. Nem sokat aludtam az éjszaka. Betoltam pár Immodiumot, de Gabi felesége azt üzente, hogy az semmit nem ér. Átküldte Gabival a hasmarsos gyógyszer készletet. Amit lehetett, bevettem. Hatásos volt, mert nem volt semmi bajom egész nap. Igaz nem is ettem, sőt nem is ittam semmit. Féltem, hogy rosszul leszek motorozás közben.
9-re terveztük az indulást, de negyed kilenckor már mindenki málházott, hogy mielőbb magunk mögött tudhassuk ezt a helyet. Balfogás volt ott aludni.
208km és durván négy órányi motorozás volt betervezve a mai napra. 35-38 fok volt, amit csak menet közben, a menetszél által hűtve lehetett kibírni. Így nem is álltunk meg, csak egyszer, pár percre, a tankoláskor. Már csak kb. 40-50 km volt hátra, amikor beértünk Delhibe. Iszonyat hőség és óriási dugók. Igazi kín-szenvedés volt eljutni a kölcsönzőbe. De azért csak lassan odaértünk.
Leszálltunk a motorokról és csak kapkodtuk a levegőt, mint hal a szatyorban. Gyorsan hoztak nekünk vizet, meg beültünk a légkondis irodába. 20-30 perc alatt összeszedtük magunkat. Ezidő alatt átnézték a motorokat és leszedték a GPS tartóinkat, telefon töltőinket. Egyik motorral sem volt semmi gond, teljes egészében visszakaptuk a depozitot. Egyébként kilométer óra szerint 3100km-t mentünk.
A kölcsönzős megdicsért bennünket, mert nem nagyon szokták a túrázók egy túra alatt teljesíteni a Spiti Valleyt és Leh-Ladakhot. Szerintem is nagy vállalás volt, talán kevesebb is elég lett volna.
Átvedlettünk rövidgatyásba, összedobáltuk a cuccainkat és már hívtuk is az Uber XL-t, amibe kényelmesen befértünk csomagostól.
Majd egy órát tartott az út a reptéri hotelig. Közben átmentünk nyomor negyedeken és kormányzati területen is. Ég és föld a különbség. A hotelünk majdnem hasonló környezetben van, mint a tegnap esti, de tény, hogy belül szebb és tisztább. Elmentünk egy kis étterembe vacsizni. Én száraz tojásos-zöldséges birjánit kértem, ami talán nem túl nehéz és esetleg bent is marad.
Visszatérve a hotelbe elkezdtünk csomagolni. Nagy bőröndbe a motoros cuccok, egy kis táskába nyári holmi, amire Agrában, a Taj Mahal melletti úszómedencés hotelben szükségünk lehet. Rendeltünk holnapra taxit, pénzt levonták, a kocsi adatait reggel küldik. Hát kíváncsi leszek…
Közben képzeljétek megérkeztek haza a világ legmagasabb postahivatalában feladott képeslapjaink.
A túrán készült fotókat IDE KATTINTVA találod.
Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂