India #18, július 17, szerda
Az esti alapos bevacsi megtette hatását, nem sikerült igazán jót aludnom. Ráadásul a nap közben csendben szunyókáló kutyák hajnali ötkor igazi vérfarkassá válnak és megállás nélkül acsarkodnak és ugatnak egymással. Hét körül sikerült elaludnom, de Gabi nyolckor zörgetett, hogy meghozta a reggeli péksüteményt. Így nem csoda, hogy ma egész nap hulla fáradt voltam.
Azért 9 körül sikerült elindulni és elhagyni az eddigi legkedvesebb várost, Leht. Jó a fekvése, az év ezen időszakában kellemes a klímája, viszonylag rendezett, tetszetős a belvárosa, hemzseg az éttermektől, üzletektől. Persze erre is igaz az indiai őskáosz, de van sok pozitív tulajdonsága is. Mivel van reptere, ezért szívesen ajánlom akár egy hetes kiruccanásra is. Tele van utazási irodákkal, amelyek mindenféle programot leszerveznek, például taxival felvisznek a Khardung Lára. De rengeteg helyi motorkölcsönző is van, így akár motorral is be lehet járni a környéket. Egy csipet India, de nem a delhi ősdzsumbuj.
Ahogy elhagytuk a várost, tökéletes minőségű aszfalton vezetett az utunk. Lehetett húzni a gázt, persze azért óvatosan, és sok előzéssel, mert a forgalom viszonylag nagy volt. Az út mentén rengeteg katonai bázis található, kifejezetten jelentős a katonai jelenlét. Most egy pár napig háborús övezetben motorozunk. Nem tudom mekkora a veszély, de teljesen hétköznapi a környezet. Kávézók, éttermek, piacok, benzinkutak, rengeteg ember mindenfelé, zajlik az élet. Ráadásul mivel muszlim területre érkeztünk, a csirke mellett megjelent a bárányhús és ezzel együtt a kebab is 😊
Azért ezen az úton is belebotlottunk szerpentinekbe, amelyek élesen kanyarogva vittek felfelé minket. Két magasabb csúcson is jártunk, az egyik 3800, a másik 4200 méter volt. Persze itt hónak már semmi nyoma, sőt az alacsonyabb helyeken kezdett kifejezetten meleg lenni.
Félúton értük el a Lamayuru kolostort. Távolról impozáns látvány volt a sziklák tetejére épült épület együttes. Főleg úgy, hogy lentről érkeztünk. Az 50 rupis belépő kifizetése után már sétálhattunk is a benti templomokban. Fényképezni, videózni sajnos nem lehetett. Mivel én nem értek annyira a valláshoz, számomra olyan volt, mint bármelyik másik kolostor, amit eddig láttunk. Viszont volt egy nagyon érdekes dolog. Két szerzetes éppen egy képet „kapargatott” különféle színes porokból. Talán ti is láttatok már olyan felvételt akár a National Geographicon, ahol igen aprólékos, több napos munkával, színes porokból készítenek képet, majd amikor elkészül, akkor leporolják. Na itt pont ez történt. Nem tudom mióta csinálták, de egy nagyjából A3-as méretű kép felénél tartottak.
Utána körbejártuk még a kolostort, legalábbis a bejárati szinten lévő épületeket. Ugyanis egy igen meredek hegyoldalon felbaktatva megnézhettük volna a fenti templomot is, de az túl erős kihívás lett volna. Meleg volt, mindannyian fáradtak voltunk és 4000 méteren kapkodtuk az oxigént. Inkább beültünk a kijáratnál lévő étterembe egy jég hideg citromlére 😊
Az út második fele ha nem is unalmas, de beszámolásra alkalmatlan volt. Továbbra is elképesztő, holdbéli, sziklás tájakon haladtunk. Semmi általam eddig ismert helyhez nem hasonlítható. Nagy élmény, de nagyon fárasztó. Nekem. Gabi azt mondta, hogy neki semmi baja.
Lassan elértük Kargilt. Ez egy picit nagyobb település, és itt megjelenik a szokásos őskáosz. A fő piacos utcán találtunk szállást. Hangzavar, kiabálás, folyamatos kocsi kürtölés. Zúg már az ember feje.
Egy kis étteremben vacsiztunk, én a szokásos rizses húst, csak hús helyett zöldségek és tojás volt belefőzve. De az egésznek isteni az ízesítése. Végig azon törtem az agyam hogy tudnék otthon ilyet csinálni.
Holnap irány Srinagar, ahol egy hajón fogunk aludni. Előtte megnézünk egy szellemvárost, amit a megszállás után magára hagytak az elmenekülő pakisztániak. Majd megnézzük a Kargili háborús emlékművet.
Videó egy későbbi bejegyzésben.
A túrán készült fotókat IDE KATTINTVA találod.
Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂