India #16, július 15, hétfő
Fél nyolcra húztam az órát. 7-kor a szakadó esőre ébredtem. Na ma is jól indul, pedig ma készülünk a túra csúcspontjára. Csúcstámadás lesz!!!
Az úthoz szükséges engedélyeket a szálloda recepció intézte 700 rupi ellenében. A számlán több tétel volt, kb. összesen 350 rupi értékben. Kérdeztem, hogy hol a különbség? Ó, hát a pecsételő embernek, meg a hivatali őrnek is kellett adni, meg blah-blah-blah. India 😊
Reggel a megbeszélt időben plusz 20 perc sikerült elindulni. Kikeveredtünk Lehből és ráálltunk a Khardung La hágóra vezető útra. A várost elhagyva következett az ellenőrző pont, ahol azt nézik, hogy csak helyi bérelt motorokkal mehessenek fel az emberek. Ahogy látják, hogy a mi motorjaink delhi rendszámúak, kérdezik, hogy bérelt vagy saját? Természetesen saját, egy hónapra jöttünk, irtózatos pénzekért megvettük őket, a végén pedig eladjuk. Oké, de hol van erről a papír? Átnyújtottam az összes nálam lévő papírt, köztük a motor eredeti számláját, ami természetesen a kölcsönző nevére szólt. Hát ez így nem jó, az én nevem sehol sem szerepel. Uram, higyje el, ezen én is csodálkoztam, kifizettem egy nagy rakás pénzt és sehol a nevem, semmi papíron. De nekem azt mondták ez így jó. Én külföldi vagyok, nem ismerem az igen bonyolult indiai szabályokat. Vonogatta a vállát, csóválgatta a fejét, de a végén továbbengedett. Persze a lelkünkre kötötte, hogy ha bárhol kérdezik, mondjuk, hogy saját motor. Túl vagyunk pár rendőrségi ellenőrző ponton, de a kutya nem kérdezett tőlünk semmit a motorokról.
Ahogy haladtunk felfelé, kezdtük magunk mögött hagyni a mélyben Leh városát. Percek alatt olyan mélyre kellett lenézni, hogy csak csodálkoztunk milyen kis pontok vagyunk a természetben. Eleinte gyönyörű napos időnk volt, de egyre jobban kezdett beborulni, majd szemerkélni. Beöltöztünk. Épp időben, mert pár kanyar után nagyon lehűlt a levegő és az eső havazásra váltott. Július közepén hózáporban motoroztunk. Szerencsére nem jég esett, mint pár nappal korábban a Tanglang Lán. De így is volt, hogy meg kellett állnunk belehelni a kezünket. Egy idő után az aszfalt is elfogyott. Nem a legkellemesebb utunk volt felfelé. Úgy néztünk ki, mint a hóemberek, teljesen beterített a hó. Bosszankodtam is, hogy a túránk csúcspontja, majdhogynem csak ezért jöttünk ide és erre ilyen vacak az idő.
Azonban másfél kilométerrel a csúcs előtt kitisztult az ég és kisütött a nap. Gyorsan feltettem a fejkamerát, hogy megörökíthessem a pillanatot, ahogy felérek a csúcsra. Igaz közben beértem Ispánékat, akik Gabi motorját javították, ugyanis harmadszorra is leszakadt a csomagtartója. Adtam nekik a nálam lévő szerszámokból, majd elindítottam a csúcstámadást. Teljes sikerrel. Ugyanis pár perc múlva felértem a Föld közúton elérhető legmagasabb pontjára, 5369 méterre. Felemelő érzés volt. Nem sokkal később megérkeztek a többiek is és a kötelező fotózások után beültünk egy forró teára.
Ott fent nem igazán éreztük furcsán magunkat. Picit zsibbadt a kezünk, a fejünk púpja, de semmi fejfájás. Igaz mozogni kicsit nehezebb volt, kicsit jobban kapkodtuk a levegőt. De összességében nem éreztünk semmi különlegeset vagy fájdalmasat.
Miután kivilágcsúcsoztuk magunkat, elindultunk tovább, lefelé. Következő célpont a Nubra Valley, a Nubra folyó völgye. A szépséghiba itt az, hogy valójában a Shyok folyó partján vagyunk, ugyanis itt folyik be a Nubra az utóbbiba. Mi a Shyok mellett döntöttünk. Hunder volt a cél, de jóval korábban, Diskitben találtunk egy takaros kis vendégházat. Volt a közelben hegesztő műhely is, így a következő törésig Gabi csomagtartója is rendben lesz.
Az ide vezető úton egyszercsak őrült szél kezdett fújni, majd szó szerint homokviharba kerültünk. Őrület. Egy napon belül a 2 fokos hóviharból a 25 fokos homokviharba vezetett utunk.
A szálláson autentikus vacsorát szervíroztak nekünk. Az étkezőben körbe kis ülő párnák, előttünk térd magasságban az asztalok. Ne kérdezzétek mit ettünk, de finom volt.
Holnap megyünk vissza Lehbe egy hasonlóan magas hágón, bár picit alacsonyabb és így már nem jegyzik.
A túrán készült fotókat IDE KATTINTVA találod.
Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂