India #12, július 11, csütörtök
Egyszerű napunk volt. A nyolcra megbeszélt reggelit fél kilenc körül hozták. A vacsihoz hasonlóan a szomszédos kifőzdéből a szobába kaptuk a flamót.
Viszonylag gyorsan összeszedtük magunkat és elindultunk Keylong felé, ahol Gabi ismert motor szervizt és hegesztő szakit. Végre aszfalton kanyarogtunk, nagy megkönnyebbülés az utóbbi napok folyamatos terepezése után. Persze lassan mentünk, mert a tegnapi esés során nem csak az égéstérbe, hanem a blokkba is került víz. Gyönyörű tejeskávé színű lötyi látszott az olajszint ellenőrző ablakon. Furcsa hangja is volt a gépnek meg nem is nagyon húzott.
Így értünk el egy benzinkúthoz, ahol tele tankoltuk a tank mellett a pót kannákat is. Ki is volt írva a kútra, hogy a következő állomás 365km múlva lesz. Egy tankkal kb. 300km-t lehet elmenni. De nem árt a tartalék, Indiában sosem a tervek szerint mennek a dolgok. Valamint vettem motor olajat is, nehogy úgy járjunk, hogy a motorszerelő épp kifogyjon belőle. Mielőtt elindultunk Gabi kiszúrt egy feliratot, hogy mindenféle motor mindenféle javítása 500m-re. Ez jól is jött, nem kellett még Keylongig sem elmenni a tejeskávéval.
Szerencsére nem volt kuncsaft a műhelyben, így egyből az én mocimmal tudtak foglalkozni. Lerökönyödött a srác, hogy mi jött ki a blokkból. Tejeskávé, de abból is a világosabb fajta. Szépen leengedte, majd benzinnel átmosta a blokkot. Betett egy új olajszűrőt, majd feltöltötte az új olajjal. Mondanom sem kell, ismét tejeskávé látszott az ellenőrző nyíláson. Olaj leenged, újabb pucolás. Viszont most rafkósabbak voltunk, fekete fáradt olajjal töltöttük fel. Járattuk egy darabig, majd leengedtük. És ugyanezt még kétszer. Harmadikra már szép fekete lé folyt ki, igazi eszpresszó. Ezután került bele vadiúj olaj. Na az már nem színeződött el.
Már épp befejezte a srác a lánc tisztítását, amikor Ispánék is befutottak. Ők elmentek egy hegesztő műhelybe Gabi csomagtartóját rendbe tetetni. Gabi még megkérte a szakit, hogy tisztítás nélkül egyszerűen csak olajozza be a láncot. Ekkor vették észre, hogy vasra kopott a hátsó fékbetét, meg lötyög a lánc. Ezeket is gyorsan orvosolták. Ispánnak csak olajozni kellett a láncot, más minden rendben volt. Így délután egy körül sikerült elindulni mai úticélunk felé, ami egy sátortábor Sarchuban.
Gyönyörű tájakon, immár csendes, erős, hasító motorokkal faltuk a kilométereket. Egészen egy rendőrségi ellenőrző pontig. Már majdnem beregisztráltuk magunkat a következő szakaszra, amikor a tegnapról ismerős motorosok jöttek szembe. Ők szóltak, hogy ne menjünk tovább, mert földcsuszamlás van 30km-re. Talán 4 óra múlva lesz kész a takarítás, de a másik oldalon állítólag már 3km-es a kocsisor és őket engedik majd először.
Így ha kelletlenül is, de úgy döntöttünk, hogy visszajövünk Jispába és keresünk valami szállást. Korai fekvés után pedig hajnalban indulunk neki az útnak és megpróbáljuk lenyomni a teljes 360km-es szakaszt Lehig. Ez Európában semminek tűnik, de higgyétek el, itt Indiában ez komoly kihívás.
Találtunk is egy szállást szinte semmi keresgélés után. Becihelődtünk, majd pihentünk egy nagyot. Öt körül elindultunk vacsizni. Az első hotelben hülyének néztek, mondván, hogy nyolctól van vacsora, de a kedvünkért kezdhetnek héttől. Inkább tovább álltunk. A következő helyen szívélyesen fogadtak. Jóízűen megvacsiztunk, majd tűztünk a szállóba aludni. Reggel négykor kelés, ötkor indulás.
Videó egy következő bejegyzésben.
A túrán készült fotókat IDE KATTINTVA találod.
Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂