India #6, július 5, péntek
Ez most hosszú lesz, de a kalandjaink tették azzá 😉
Nehezen telt az éjszaka. Egyrészt borzasztóan kemény volt az ágy, hiába pakoltam a matrac alá két dunyhát is. Másrészt hideg lett hajnalra, majd megfagytam. Harmadrészt gyomor problémáim is voltak, gyakran keltem fel éjjel. A hidegen úgy segítettem, hogy felhúztam a mackó alsót meg egy pulóvert. De miután ez is kevés volt, kivettem a matrac alól az egyik takarót és azt is magamra húztam. Nem tudtam, hogy a hőmérséklet vagy a gyomor probléma miatt rázott-e a hideg. Plusz szolgálatba állítottam a Decathlonban vásárolt bebújós lepedőt is, mert az ágynemű tisztasága hagyott némi kívánnivalót maga után. A hasmars sajnos egész nap kitartott 😥
Reggelire Ispán paranthát, tudjátok, a töltött pitát kért. Autentikus módon összetekerte és úgy ette, mint egy palacsintát. Gabi omlett szeletet evett, ami kenyérre sütött rántottát jelent. Én kihagytam a reggelit, pontosabban benyomtam egy otthonról hozott cerbonát. Sajnos nem mertem enni egész nap, így csak néha cerbonáztam, meg az Ispán házi kekszéből csipegettem.
Mivel mára kevés kilométer volt a terv, így későn indultunk, talán 10 körül. Még mielőtt motorra ültünk volna, vettünk 50 rupiért, azaz 200 forintért kis hordozható merülő forralót, illetve a magas hegyi betegség ellen három levél gyógyszert.
Nagyon látványos volt a lefelé út az ötös főútig. Végre szikrázó napsütésben, kék ég alatt, bárányfelhők kíséretében gurultunk. Nem vagyok tériszonyos, de néha lenézve a szakadékba össze-össze rándult a gyomrom. Magasan voltunk…
A főúton nagyon jó szakasz következett. Kellemesen ívelt, tökéletes minőségű aszfalton száguldoztunk… kábé hetvennel 😊 De vertük a mezőnyt, mindenkit lehagytunk.
Aztán egyik pillanatról a másikra megszűnt az aszfalt és off-road szakasz következett. Sőt, ebből egyre több. Időnként jött szembe valami jármű, időnként mi előztünk, időnként minket előztek. Voltak sáros szakaszok, kövesek, homokosak, vízátfolyásosak. De élvezetes volt összességében, nagyon jót motoroztunk. Ispán ment elöl, húzta neki rendesen. Tényleg szuper volt. Elértünk egy frissen épült hídhoz, ami még zárva volt. Eltereltek bennünket egy régebbi, fa borítású hídhoz. Egy sávos volt, meg kellett várni, amíg a szemből jövő forgalom átért. A fa borítás alatt az értem, hogy konkrétan deszkákon kellett haladnunk. Mozgott az egész, huppogtak a deszkák, félelmetes, de egyben nagyon izgi volt. Sajnáltam, hogy nem volt rajtam a sisak kamera.
Visszatérve a főútra épp nagyobb gázt akartunk húzni, amikor megállítottak minket egy rendőrségi ellenőrző ponton és kérték a papírjainkat meg a belső utazási engedélyt. Micsodát??? Belső utazási engedélyt. Mutatja is az ürge, hogy milyen az. Ó, nekünk olyan nincs, nem tudtuk, hogy kell, de nem baj, kérünk egyet, kitöltjük, kifizetjük és már megyünk is tovább. Ó, hát az nem így működik. Itt nem adnak ilyet, csak az erre hivatott hivatalban. Oké, hol van a hivatal? Hát forduljunk vissza Rekong Peo-ba. GPS-be beüt, 25km, 56 perc, vissza a nem kevés off-road szakaszon, meg persze a kellemesen száguldozható aszfalton.
Rekong Peo-ba sok visszafordítós szerpentin vitt föl, mivel magasan az út fölött helyezkedik el. A főtéren megtaláltuk a rendőrséget, leparkoltunk a bejárathoz a tilosban, hogy úgyis 15 perc múlva mi már megyünk is tovább. Bent kedvesen fogadtak, majd kitessékeltek és mutatták, hogy menjünk a két házzal arrébb lévő utazási irodába. Itt egy ügynök felvette az adatainkat és mondta, hogy jöjjünk vissza fél óra múlva, mert kettőig ebédszünet van a hivatalban.
Valahogy elütöttük az időt, de kettőkor visszatérve az láttuk, hogy egy tíz fős csoport belső utazási engedély kérelmeit körmöli a pasi. Mondja még egy perc. Na ez indiai egy perc lett, de negyed óra múlva együtt sétáltunk el a rendőrség előtt a következő épületben lévő hivatalba. Itt egyenként szólítottak, lefenyképeztek egy web kamerával, meg beírták a dolgainkat a számítógépbe. Az ügynök visszaküldött az irodájába várakozni, hogy már csak fél óra és kész is lesznek az engedélyek.
Közben elkezdett esni az eső. A célpontunk 100km-re volt, ami itt 3 és fél óra motorozást jelent. Azt számoltuk, ha 3 körül el tudunk indulni, akkor este fél hét és fél nyolc körül érünk oda, ahol még szállásunk sincs foglalva. Határeset. Meg ugye az eső is. Már nagyon hajlottunk afelé, hogy keresünk itt valami szállást és másnap vágunk neki az útnak. De mire az engedélyek elkészültek, az eső is elállt. Így részemről kelletlenül, de hallgatva a logikára elindultunk. Előtte még az utazási irodában foglaltunk szállást, sőt ki is fizettük, hogy legalább azzal ne legyen gondunk.
Ismét kellemes motorozás a kanyargós aszfalton, majd leküzdöttünk pár offroad szakaszt, amikoris hosszú kocsisor torlódott fel előttünk. Mi természetesen elmentünk mellettük előre, teljesen az elejére, ahol épp berobbantották a hegyoldalt. Törmelék hegy azon az úton, ahol egyébként is neccesen értünk volna a célunkhoz. De azt mondták nyugi, nemsokára elpucolják és mehetünk. A nemsokára itt indiai nemsokárát jelentett, mi legalább másfél-két órára saccoltuk. Közben az eső is elkezdett csöpögni.
Gyors kupaktanács és már hívtam is a szállásadót – ugye milyen szerencse, hogy tegnap kaptunk ajándékba sim kártyát? A foglalást sajnos nem tudja törölni, pénzt nem ad vissza, de ha gondoljuk, akkor mehetünk holnap. Így esett meg az az eset, hogy reggel elindultunk valahová, ahol nem volt szállásunk, de nem tudtunk eljutni oda estére, ahol volt szállásunk 😂 Áttetettük a foglalást másnapra és kerestünk Rekong Peo-ban valamit a bookingon.
Ismét visszamotoroztunk a már ismert helyre, el a rendőrség és a hivatal mellett, fel még a hegyre vagy 8 kilométert. Nagyon körülményesen találtuk meg a szállást, a tulaja kijött elénk az útra. Mondta, hogy itt parkoljuk le a motorokat és innét 5-7 perc gyaloglásra van a szobánk. Borzasztóan bosszúsak lettünk, mert sok csomagunk van, legalább kétszer kellett volna fordulni este és reggel is. Közben mutatja a srác a foglalást a telefonján, hogy két főre foglaltunk. Én meg mutatom az enyémet, hogy háromra. Néztünk bután, elkezdtük vizslatni a telókat, mire kiderült, hogy a mi foglalásunk nem is jutott el hozzá és egyébként is a mi szobánkat már kiadta délután az airbnb-n keresztül.
Na itt szakadt el a cérna. Erélyesen ráförmedtünk, hogy azonnal keressen nekünk szállást és azonos áron, ahogy nála aludtunk volna. Kis telefonálgatás után szerzett nekünk helyet az egyik barátjának a hoteljében, igaz még feljebb a hegyen.
Ahogy felértünk rögtön elmúlt minden rossz érzésünk. Gyönyörű hotel 2800 méteren, a szemközti havas hegycsúcsokra vízszintesen kell nézni, nem felfelé. Klassz szoba, finom kaja, lecsúszott vagy fél liter pálinka 😂
Szóval a végére minden jól alakult. De ismeritek a hitvallásom: minden úgy történik, ahogy történnie kell.
Holnap irány a rendőrségi ellenőrző pont, majd Nako, a mára tervezett kis tóparti település.
Videó egy következő posztban.
A túrán készült fotókat IDE KATTINTVA találod.
Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂