India #4, július 3, szerda
Nehezen telt az éjszaka. A szoba jól nézett ki, de csak lefekvéskor derült ki, hogy kb. 2 centi vastag a matrac. Kemény vagyok, bírom a keményet, de csak akkor ha az nem matrac 😂 Így sokszor fent voltam és reggelre fáradtam el annyira, hogy elkezdtem végre jót aludni. De ekkor csörgött a vekker. Oké, tilinkolt a mobil, de akkor is. Értitek 😊
Felmálháztunk, majd Gabi mondta, hogy a motorjából eltűnt az olaj. Illetve ha 60 fokban dönti jobbra, akkor a minimumon van a szint. Persze a hegyek között, 20km-re a következő várostól nem volt ez annyira vidám. De nem csak én, Gabi is kemény, mondta, hogy indulás, kibírja 😎
Kibírta. Egy kis hegyi falu főterén találtunk egy olajtól bűzölgő műhelyt, közvetlenül a kisbolt és a buszmegálló mellett. Gyanús volt, hogy rohangásztak mindenféle szerszámért, de mielőtt nekiálltak volna a komplett olajcserének szóltunk, hogy csak töltsék szintre 😤😊
Beérve Shimlába sokáig tekeregtünk, mire jópár rendőrt megkérdezve eljutottunk a központi parkolóházig. Innét kis sétával értük el a liftet, ami két etapban vitt fel a hegy tetején lévő bevásárló utcába, amit kreatív módon Mall Roadnak hívnak. Mivel kimaradt a reggeli, ezért egyből egy kis brunch-csel kezdtünk, parathával. Ez egy vaskosabb fajta pita, aminek a két rétege közé különböző dolgokat töltenek, az enyémbe vegyes zöldségeket. Isteni finom volt, de nem volt étvágyam, a fele megmaradt. Kértem egy limeos szódát is, amit pohárban, szívószállal hoztak ki. Egyből bevillant a hastífusz réme, kérdeztem, hogy ez ugye üveges volt. A pincér igenelt, de Gabi szerint olyan arckifejezéssel, mint a használtautó kereskedő: igen, 80 ezer van benne 😂 Bizalmatlanságom ellenére győzött a szomjúság, felszippantottam. Eddig nem érzek semmi furcsát 😏
Erről a szintről további emelkedőkön jutottunk fel a város központjába. Ez a hegy tetején egy óriási tér kilátókkal, éttermekkel, árusokkal, keresztény templommal. Igen, keresztény, ugyanis Shimlát az angolok alapították, akiknek szükségük volt egy olyan nyaraló helyre, ahová el tudtak menekülni a hőség elől. Ezt ezen a 2000 méter feletti helyen találták meg és kezdték beépíteni a hét dombot. Ennek megfelelően a város a borzasztóan meredek hegyoldalakra épült. Kicsit távolabbról nézve felfoghatatlan, ahogy ez a rengeteg több emeletes épület beborítja a hegyoldalt. Ha nem látom, nem hiszem el 😲
Amire visszakeveredtünk a motorokhoz és összekészültünk az indulásra, eleredt az eső. Nem volt olyan felhőszakadás, mint előző nap, de azért csúnya volt. Így ücsörögtünk egy órát a parkolóházban, de utána beöltözés nélkül tudtunk indulni.
Nagyon élvezetes szakaszok következtek, főleg miután kiértünk a nagyobb települések vonzáskörzetéből. Kis forgalom, az eddigiekhez képest szélesebb utak, jó aszfalt, kellemes kanyarívek. Egészen 2700 méterig mentünk fel. Na de utána jött a fekete leves. Ahogy leértünk a hegyekből, meleg lett. Nem kicsit.
Szállást másodikra találtunk. Kicsit kellett alkudozni, az 1800-ból lett 1200. Igaz kicsit kellett hepciáskodni, miután kiderült, hogy a szobában lévő fürdőben nincs zuhany, csak lavór 😲 Egy kis erőteljesebb ráhatással sikerült új szobákat kapnunk. Zuhany után vacsiztunk, sört az egy kilométerre lévő boltból hozattunk.
Sajnos a wifi itt is béna, nem tudunk jól szocializálódni. A SIM kártyáról letettünk, miután kértek egy helyi lakost referenciának. Nem hatotta meg őket, hogy turisták vagyunk, egyszerűen erre nincs megoldásuk. Szóval marad a nyögvenyelős wifizés, ahol éppen van.
Vacsora közben összeszedtünk jópár látnivalót, hogy ne csak motorozás, hanem nézelődés is legyen. Pár napon belül 4000 méter fölé is kerülünk majd.
A túrán készült fotókat IDE KATTINTVA találod.
Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂