Első kilométerek a hegyekben

India #3, július 2, kedd

Nehezen indult a reggel. Hajnali 3 körül feküdtem le, addig olvasgattam, neteztem, csináltam a semmit. Kár volt. Rányomta a bélyegét az egész napomra.

Kilencre terveztük az indulást, így 8 körül elkezdtem összepakolni. Lassan kialakult a rend, minden cuccomnak meghatároztam a helyét a lehető leglogikusabb módon. Volt is haszna, mert ma szemvillanás alatt rátaláltam az esőruhára és a wc papírra 😁

Mivel nincs SIM kártyánk, így igyekeztünk még reggel a hotelből szállást foglalni a következő éjszakára. A tegnapi rossz tapasztalatok miatt gyomorideggel böktem rá a Booking gombra. Meg is jött a visszaigazolás azonnal, még egy percre rá, hogy a foglalás még nem érvényes addig, amíg nem fizettem. Próbáltam 3 kártyával is, de nem sikerült. Lemondani sem, mert ez egy nem visszatérítendő foglalás volt. Ezért úgy döntöttünk, hogy odamotorozunk, aztán lesz, ami lesz.

Következő feladat a tankolás volt. A hoteltől szinte azonnal az autópályára hajtottunk. Itt pedig hosszú kilométereken keresztül nem találtunk kutat. A szeme sávban volt 3 is, de hosszú kilométereken keresztül nem volt egy lehetőség sem, ahol áthajthattunk volna a szembe jövő sávba. Így mentünk szépen tovább. Mikor odaértünk végre egy kúthoz, én már vettem is le a sisakot meg a kesztyűt. Gabi azért rákérdezett valakitől, mire kiderült, hogy a kút nem működik. Sejthettem volna a semmit mutató LCD kijelzőkről. Így nyomás tovább. Már mindenkinek pirosban a mutató. Már nagyon izgultam, így egy posztoló katonától kérdeztem, hogy hol egy kút. Szerencsére közel volt, rágott kefe kiköpve 😏

Mehettünk volna szépen kanyargó főúton is, de azok nem mi lettünk volna. Még otthon kinéztem egy youtubeos videóból egy izgalmas utat klassz kis szerpentinekkel. Tényleg jó volt. Még volt, ahol nem, de az is jó volt 😁

Dél környékén megálltunk egy kis kajáldánál, ahol rendeltünk mindenféle finomságokat. Sajnos én nem éreztem magam túl jól, így a 90%-nyi maradékot elcsomagoltam. Már épp indulni akartunk, amikor egyre jobban rázendített az égi áldás. Megjött a nem várt monszun. Nem sokáig, csak egy óráig úgy szakadt, mintha dézsából öntenék. De egy óra múlva elállt és már indulhattunk is tovább. Sőt egy fél óra múlva már nyoma sem volt a zuhinak.

A googlemaps mindenféle kis cérnavékony, fehér csíkon vitt bennünket, de nagyon jól tette. Kis forgalmú, aszfaltozott, nyomokban offroad elemeket tartalmazó úton haladunk kellemes hőmérsékleten. Igazi élménymotorozás volt.

Sok órányi, bár összesen 100 kilométernyi kanyargás után értük el a hotelt. Óvatosan, indiai kiejtéssel angolozva próbáltuk kipuhatolni, hogy aludhatnánk-e náluk. Természetesen a rendszerükben nyoma sem volt a foglalásnak. Ezért egyenesen rákérdeztem van-e 3 szobájuk. Volt 1100-ért. Mondom 600-ért kellene és dugtam a telót az orra alá a bookingos foglalással. Indiai módon bólogatta a fejét és mondta, hogy oké-oké. Nem luxus, legalább olcsó és sajnos vagy szerencsére net nélküli szállás volt. Így este beszélgettem az útitársakkal és tök jó fejeknek tűnnek 😂

Eldöntöttük, hogy még bemotorozunk Shimlába sétálni és vacsizni. Viszont a bookingon írt 8km helyett 18 lett a táv, ami oda-vissza majd 40. Mindezt este fél hétkor kezdve úgy, hogy ma egész nap csak 100-at mentünk. Miután kipuhatoltam, hogy van helyben kaja és sör, sugalltam a srácoknak, hogy én inkább maradnék. A kaja még nem hatotta meg őket, de a jéghideg sör jobb belátásra bírt mindenkit. A személyzet gyorsan összedobott nekünk egy kis kerthelyiséget, miután mondtuk, hogy nem a szobában ülve akarunk enni.

Vacsi előtt dobtam egy zuhanyt és rájöttem az internet megoldásra. Adtam az egyik srácnak 100 rupit, amire csinált egy hotspotot a telóján, így tudtunk beszélni a családdal, ráadásul videó konferenciában.

Az este során az egyik fél literes barack fertőtlenítőt kivégeztük. Tehát semmi bajunk nem lehet. Net nélkül jót beszélgettünk, a sörökkel meg meg is vidámodtunk. 9 körül indultunk a szobába, reggel 9-kor indulunk tovább. Holnap meglátogatjuk Shimlát és elkezdjük bejárni a Spiti Valley-t.

 

Videó a következő bejegyzésben.

A túrán készült fotókat IDE KATTINTVA találod.


Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂

Érdekes volt? Megosztanád?