India #2, július 1, hétfő
Mozgalmas és fárasztó napunk volt. Reggel Gabival elmentünk a hotel melletti kis kávézóba reggelizni. Úgy emlékeztünk, hogy friss pékárút láttunk ott tegnap, de csak csomagolt croissanok meg almás sütik voltak. Ráadásul sajtos, amit én nem mertem bevállalni, így maradt egy egyszerű vajas egy nagy adag americano kávéval, ami ugye híg, de legalább nincs benne tej.
Visszatérve a hotelbe váltottunk pénzt és próbáltunk Uber XL-t rendelni sikertelenül. Sajnos nem volt elérhető kocsi vagy egy órán keresztül. Így a recepciónál kértünk taxit, nagyot. Kicsit aggódtunk, mert már a reptérre is Swiftet küldtek értünk, de most elég erélyesen intéztük és tényleg megfelelő méretű kocsit kaptunk. Irány a Stonehead Bikes garázsa, ahol átvesszük a motorokat.
Fél órányi rettegés után kis sikátoros utcácskában leltünk rá a helyre. A környezet ellenére minden flottul ment. Sőt két 2018-as motort ingyen upgradeltek 2019-esre. Sőt, ami nekem jutott az májusi gép, 3400km volt benne. Jól sikerültek az oldaldobozok is, amiket a kedvünkért gyártottak, csak picik lettek. Így lényegében a cuccaink a hengerzsákokba kerültek. Ezúttal nem felejtettem otthon 😊 Az oldaldobozokba meg kis apróságokat pakoltunk.
Első utunk a benzinkútra vezetett. Furcsa alattam a kis motor, de nem rossz. Nem a legkényelmesebb az üléspozíció, alacsony a moci és nagyon magam alá kell húzni a lábam. Néha be is görcsölt, nyújtani, helyezkedni kellett. Az amerikai csopper picit kényelmesebb volt. Ja nem, nagyon 😎
Nagyon félelmetesek voltak az első kilométerek, vagy az első 150. Delhiből kijutni rémálom volt. Óriási forgalom, nagy dugók, káosz. Ráadásul mivel itt mindenki össze-vissza megy és helyezkedik, ezért a két sávos útból könnyen lesz 4-5 sávos. Szóval motorral sem lehet elmenni a sorok között, mert nincsenek sorok. Sajnos nem készítettem videót, mert igyekezni kellett a késői start miatt. De majd hazafelé felveszem.
Lassan sikerült megszokni az itteni közlekedést, mondhatom, hogy a nap végére már elég magabiztosan cikáztunk az autópályán. Persze bármikor megtörténhet a baj, de úgy érzem, hogy eléggé felvettük az itteni tempót és morált. Például teljesen evidens, hogy a duda sokkal fontosabb, mint az index.
A motor kölcsönzős javaslatára megfordítottuk a túra útvonalát. Mivel idén sokáig volt a hegyekben hó, sok út járhatatlan, vannak még lezárt szakaszok is. Így most először az észak-keleti részt járjuk be. Ott valószínűleg nincs hó, csak monszun. Állítólag nagyon esik. Már ott is, ahová holnap igyekszünk, Shimlába. De hát végülis ezt tudtuk és azt is, hogy szopni jöttünk ide.
A mai nap szopása több rétegű. Egyrészt a hőség. 42-43 fok van. Ezen a menetszél sem segít, mert az is 42-43 fokos. 50-60 kilométerenként megálltunk pihenni és inni. Ami jó, hogy nagyon sűrűn vannak út menti büfék, értsd putriban árusított chipsek, italok. Kezdjük megszokni az itteni árakat. Fél liter ásványvíz 20 rupi, azaz 80 Ft. Ugyanekkora szóda 25, azaz 100 Ft. Út menti kaja 100-150, éttermes 250-300. Benzin asszem 70, de erre most még nem merek megesküdni, mert nem figyeltem.
Na de a nagy szopás csak este ért minket. Sajnos 8 körül itt már tök sötét van, közvilágítás meg szinte egyáltalán nincs. Még térerő is kevés. Így amikor megjelentek a pálcikák a telómon, akkor blokkfék és foglaltunk szállást. Képekről kellemes hotelt, két szoba, 1600 rupi. Tök sötétben odaténferegtünk és jött a hideg zuhany, itt csak az indiánok alhatnak, külföldiek nem. Az okot nem sikerült megtudni, de ez a helyzet. Persze hívtam a booking ügyfélszolgálatát, akik fél órán belüli visszahívást ígértek, amire még így éjjel kettőkor is várok.
Így kb 45 perc várakozás után foglaltunk egy másik szállást, amit előre ellenőriztünk, hogy az idegeneket szívesen látják-e. Újabb 15 perc motorozás, irány a recepció, honnét jöttek, Európa, Hungary, ó, hát akkor itt nem alhatnak. Mindezt este negyed 11-kor tolták az arcunkba. De ajánlottak egy hotelt, 500m-re. Odaértünk, négy csillag, zárt parkoló, őr, márvány minden. Ó, ez drága lesz. Mondta az ürge 2200, mondtam, hogy 1500. Mondta az ürge, hogy oké 😏
Úgyhogy gyors zuhany és tűztünk a hotel éttermébe vacsizni. Igaz 6 után már ugye nem egészséges, de nekünk jólesett az 11-kor is. Sajnos sört nem árultak, így a szobából vittük le a fertőtlenítő barackot 😏 Gabi már járt itt pár éve és úgy úszta meg a gyomor problémákat, hogy vega kajákat evett. Átvettem tőle ezt, nem fogok húst enni. Maximum egyszer. Vagy kétszer. De háromnál többször semmiképp 😂
Szóval volt ma izgalom meg történés ezerrel. De hát ezért jöttünk… 😎
Videó a következő bejegyzésben 😏
A túrán készült fotókat IDE KATTINTVA találod.
Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂