2019. június 10.
Az uccsó napom elég egyszerűen alakult. Arra ébredtem, hogy a napra lehet nézni, de mocikára nem, mert úgy csillog-villog 😊
A szokásos amerikai palacsintás reggeli után visszaszereztem az út elején itthagyott bőröndömet. Szerencsére még megvolt 😊
Nap közben rongyosra kopott a Youtube ikon a telómon. Lazításképpen leszereltem a GPS tartót és az USB-s telefon töltőt.
Sok nyűglődés után végre sikerült becsomagolnom. Remélem súlyban jó lesz a csomag! Igaz az ellopott szerszámkészlettel könnyebb, de pár cuccot azért vettem itt is.
Mivel már elcsomagoltam a sisakot és leszereltem a rendszámot, így nem akartam elmotorozni vacsiért. Inkább rendeltem valami csirkés cuccot meg sütikét.
Nap közben csináltam pár videót, elmondtam, hogy mit gondolok a motorról.
Sajnos nem vitték el, igazából csak egy érdeklődő volt, de végül az sem jött el megnézni. Így marad a kereskedés nem túl barátságos ajánlata.
Számolgattam. Kicsit megszaladt a km, lényegesen kevesebbet terveztem. Motorral 6900 mérföldet, azaz 11.100 km-t mentem. Ehhez hozzájön az autók összesen 2700 mérföldje, ami 4300 km. Tehát az itt töltött 47 nap alatt 15.400 km-t mentem, ami napi 330.
Ha durván 5 és fél literes fogyasztással számolunk, az 847 liter benzin. Itt átlagban azt mondhatjuk, hogy 4 dollár egy gallon, ami durván 300 Ft/liter. Tehát nagyjából 255 ezer forintba került a benzin. Ebből lejön 33 ezer, mert azt a Zsifi fizette. Tehát nekem kábé 220 ezerben, napi szinten 4700-ban volt a benzin.
Számoltam teljes költséget is, de az egyelőre nem nyilvános. Legyen itt elég annyi, hogy nagyon drága volt, drágább, mint amennyivel számoltam. Igaz voltak nem várt kiadások, kajára és szállásra is több ment, mint amit én gondoltam.
De egyszer élünk, egyszer leszek ötven éves, meg most már úgysem lehet ezen változtatni. Cserébe, pusztán kedveskedésből elmegyünk a Krisztivel kettesben pár napra valahová. KOCSIVAL 😊
Várom az otthoni szakáll igazítást, mert már a számba lóg 😂
2019. június 11.
Télleg az uccsó bejelentkezés. Eljött az utolsó nap, illetve fél nap. Reggel az első utam – természetesen csak a palacsintás reggeli után – a kereskedésbe vezetett. Leadtam mocikát, meggyőztem őket, hogy csakis a cash az igazi, felmarkoltam a lét és visszasétáltam a hotelbe.
Befejeztem a csomagolást, vettem egy hűsítő fürdőt és irány a reptérre Uberrel. Érdekes, hogy most csak 45 dollár volt. Idefelé 65 lett volna, csak akkor még nem voltam profi Uber felhasználó és taxival jöttem 70-ért.
Most délután kettő van, már dél óta itt ülök, holott a gép majd csak hatkor indul. Nem baj, most úgyis az ücsörgés lesz a fő tevékenység a következő nem kevés órában.
Megragadom az alkalmat, hogy egy időre elbúcsúzzak itt minden követőtől. Köszönöm a figyelmet, a lájkokat, az érdeklődést. Nem sokára újra aktív lesz az oldal, június végén indulok Indiába, ahonnét a már megszokott módon folytatom a posztolást, főleg, ha lesz net 😊
Igyekszem elkezdeni az amerikai útifilm szerkesztését, amely több, rövidebb epizódban jelenik majd meg a YouTube csatornámon. Ha gondoljátok iratkozzatok fel, akkor azonnal kaptok e-mailt, ha felkerül egy videó. De természetesen itt is mindig meg fog jelenni posztban az új rész. Itt a csatornám: youtube.com/kmenyus
Csöwwwi
Menyus
A túrán készült fotókat IDE KATTINTVA találod.
Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂