2019. június 2.
Egy közös subwayes reggeli után érzelmes búcsút vettünk egymástól Norbival. Ő Délnek én Északnak indultam.
A mai utam tulajdonképpen tök egyszerű volt. Első látnivaló a Weedtől 240km-re található Crater Lake. Nem akartam húzni az időt, így viszonylag gyorsan eltoltam odáig a biciklit. Menet közben tankoltam, redbulloztam, fotóztam, videóztam, de semmi komoly, említésre méltó nem történt.
Annál inkább a Crater Lake-nél. Ez egy olyan tó, ami egy vulkán kráterében alakult ki. Maga a tó felszíne 1800m magasan van, felülete 740km2. Sem befolyó sem kifolyó járata nincs, kizárólag az esővíz táplálja. Jelenleg csak a déli bejárata üzemel. Az északi bejáratot és a kráter karimáján végigvezető utat hó takarja, így nem tudtam a tavat körbemotorozni. Már a felvezető út a hófalak között kanyargó szerpentinjével is igazi motoros élményt nyújtott.
Fent leparkoltam és séta-fika. Kb. 200 métert. És ott előbukkant a mélység és a kristály tiszta tó. Sokkolóan izgató és nyugtató látvány. Ugyan körbemotorozni nem lehetett, de azért a hóval borított részeken csetledezve-botladozva el lehetett jutni lélegzet elállító pontokra. Meg a büfébe 3 dolláros kóláért. Igaz hófalak között 😊
Mivel az északi bejárat zárva, így egy nagyobb kerülővel jutottam ki a főútra. Bend felé vettem az irányt. Az egyik kúton megismerkedtem egy párral, akikről hagymarétegenként hullottak az infók. Megszólítottam őket, hogy milyen jól fel vannak pakolva. Ebből kiindulva a következő infókat tudtam meg: Chicagóból költöznek Bendbe, a motoron a teljes életük és vagyonuk, két hete vannak úton, 3000 mérföldet mentek, Bendben kapott a srác állást, ranger lesz egy nemzeti parkban, egyébként világutazók, ahová csak tudnak motorral mennek vagy ott bérelnek, 52 országban jártak, tavaly voltak két hónapig Indiában, ott ahová én is megyek egy hónap múlva, elláttak indiai tanácsokkal, megosztottuk fb oldalaink, Instagramjaink és YouTube csatornáink adatait, még megnézték a crater lakes képeimet, elkezdtek tanakodni, hogy visszafordulnak és felmennek. Én ekkor hagytam őket magukra 😊
Elindultam Bend felé, ami a végállomásom mára és kb. 100km-re voltam. Viszont nem egyenesen terveztem az utat, hanem a Cascade Lakes Scenic Byway-en, azaz a Kaszkád-tavak Látványúton keresztül. Igaz így 157km lett a táv, de a mai nap egyik legjobb döntésének bizonyult. Eleinte unalmasan hosszú egyenesek voltak. Már épp elkezdtem bosszankodni, hogy milyen hülyeség volt ezért hosszabbítani, amikor az utat szegélyező fenyők között-fölött elkezdtek megjelenni havas hegycsúcsok. És ez egyre csak fokozódott. Elképesztően gyönyörű helyekre jutottam el. Beszéljenek a képek.
Beérve Bendbe elgurultam a hotelig-motelig. Nem hittem a szememnek milyen fain kis helyre kerültem. Ilyen jó szobám még sosem volt. Gyorsan átvedlettem utcaiba és elsétáltam egy vietnámi étterembe. Kis adag pho levest és marha húsos salátát kértem. Kocog kinai nem értette, hogy SMALL és teljes adagot hozott mindkettőből. Megenni nem volt gond, de a számla fájt. Holnap nincs reggeli és vacsira is csak két dolláros dobozos levest veszek majd 😂
Holnapi nap még nem tiszta, de valószínűleg felmotorozok az Oregon és Washington határán hömpölygő Columbia folyóhoz. Közben persze lesz pár látványosság…
A túrán készült fotókat IDE KATTINTVA találod.
Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂