2019. május 31.
Nagyon nem akaródzott felkelni a tegnapi pihegés után. Ráadásul fáradt is voltam, mert éjjel fél egykor hívtak a recepcióról, hogy ki vagyok és mit keresek a szobámban. Az tény, hogy a beköltözéskor volt egy kis zavar az erőben, mert az eredetihez képest másik szobát kaptam. De hogy ezt nem tudják kideríteni házon belül és a vendéget hívják fel éjjel??? Hát noooooóóóórmális, Margit? 😤🙂
De rávettem magam, és a szokásos palacsinta reggeli után a western város, Virginia City felé vettem az irányt. És milyen jól tettem! Aranyos kisváros western stílusban szatócs és szuvenír boltokkal, bárokkal, kávézókkal, éttermekkel, szalonokkal. Sőt még a méltán híres Piper’s Opera is itt található. Ennek az érdekessége, hogy a színpad vonat kocsi futómű rugókon van, így ruganyos érzése van a rálépő előadó művésznek.
A motort leparkoltam a beszédes nevű Bucket Blood Bar, azaz a Vödör Vér Bár elé és végigsétáltam a várost fentről le, majd lentről fe. Így jutottam el az éppen kezdődő Gun Showra, egy együgyű, de mulatságos vadnyugati előadásra, ahol ropogtak a fegyverek rendesen.
Végigjártam nem egy szuvenír boltot, megnéztem a helyi múzeumot, végül ittam egyet a bárban. Igen, a Vödör Vérben. De csak azért, hogy tudjak ingyen pisilni. Mármint 3 dolláros vizezett kóla ingyen 😠😂
Épp indulni akartam, amikor Norbi is üzent, hogy most indul San Franciscóból. Én innét folytattam a tegnap megtervezett utamat, ami visszavezetett a Lake Tahoe-hoz. Majd szépen körbegurultam, csak most keletről nyugatra. Eredendően nem volt túl nagy kedvem hozzá, de nem bántam meg. Gyönyörű tájakon vezetett az út. Számtalan helyen megálltam bámészkodni, meg kontentet gyártani. Kétszer meg is áztam, de nem húztam esőruhát. Végülis kemény motoros csávó vagyok, csak lekopott az almás tetkóm… 😂
Utolsó szakaszként átvágtam a hegyen a 431-es úton, ami felment 8900 lábra, azaz 2700 méterre. Az úton kívül minden tiszta hó, és picit sem volt meleg.
Amire visszaértem Renoba, már Norbi is befutott. Beöltöztünk szerelősbe és megnéztük a mocit. Hihetetlen, de a blokkot összefogó csavarok lazultak meg és azok mellett szivárgott az olaj. Mostanáig.
Szerelés után elindultunk lasvegasozni, azaz elkezdtük bejárni a kaszinókat. Ahhoz képest, hogy kint az utcán egy unalmas kis település, bent a kaszinókon áthaladva volt némi nyüzsgés. Na jó, nem egy vegas szintű dolog, de azért voltak emberek. Betoltunk egy isteni hamburgert, majd hazahúztunk aludni.
Holnap irány Észak-California, estére minél közelebb szeretnék kerülni Oregonhoz.
A túrán készült fotókat IDE KATTINTVA találod.
Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂