2019. május 18.
Ma viszonylag egyszerű, de hosszú napunk volt. Kezdődött egy kései indulással, majd egy hosszúra nyúlt reggeli szünettel. Igy csak háromnegyed 11-kor hagytuk magunk mögött Las Vegast.
Közeledve a Death Valleyhez beosontunk az 51-es körzetbe. Itt egy kis helyi egységben finom kávét vételeztünk igen kellemes környezetben. Majd megindultunk a Halál Völgyébe.
Első sokkot a Zabriskie point-nál kaptuk, ahol szembesültünk a kopársággal, a mélységgel, a meleggel, a sziklákkal és az olvadozó aszfalttal. Innét továbbhaladva ez csak fokozódott. Leértünk a völgy legmélyebb pontjára, ami 87m, bár az én GPS-em -107-et mutatott. Jó pár km megtétele után megálltunk tankolni és egy könnyűt ebédelni. A hölgy mondta, hogy a jelenlegi 35 fok nem igazán meleg. Van, amikor eléri az 55 fokot is 😲
Ezután egy 24 km-es tök egyenes szakaszon motoroztunk fel 1300m magasra. Egyébként maga az emelkedés nem volt érzékelhető, egyenesnek tűnt az út. Az gyanús volt, hogy ha ötödikbe tettem a motort, akkor nem húzott. A csúcson 17-18 fok volt 😲
Az emelkedő tetejétől pedig egy nagyon kellemesen kanyargós, igazi motorozós szakasz volt.
Elérve Bishop városát elfoglaltuk a szállást, kimostam a szennyest, vacsiztunk a Jack in the boxban és beszélgettünk egy jót. Ideje aludni, mert hulla vagyok.
Holnap a Yosemitén belüli hágók lezárása miatt kerülnünk kell, ismét kb. 500km vár ránk 😲
Maguk a hágók havazás miatt vannak lezárva. Holnapra 50cm havat várnak a 3000m-es Tioga hágó magasságában.
2019. május 19.
Ma szopcsi napcsi volt. Kezdődött azzal, hogy a motelben a reggeli kritikán aluli volt. Ha lett volna rá időm, akkor átmentem volna a Jack in the boxba valami normálisabb kajára. De nem volt, így maradt a lekváros pirítós kávéval. Bocs, fekete vízzel… 🤨
Még reggeli előtt néztünk utána, hogy melyik úton tudunk átjutni a Yosemite Nemzeti Parkon. Az eredeti útvonal, ami a Tioga hágón megy át, már alapból zárva volt. A többi útra meg hóláncot javasoltak az éjjel hullott áldás miatt. Így nem sok választásunk maradt, és a napi etap az eredeti 250km helyett majd 700-ra nőtt. Durva.
Így tulajdonképpen egész nap csak ültünk a motoron. Eleinte a viharos széllel küzdöttünk, majd megérkezett az eső is. A napunk nem szólt másról, mint beöltözés – levetkőzés – tankolás – kaja – redbull – pisi eseménysorról, többször ismétlődve. Egyszer úgy szakadt az égi áldás, mintha dézsából öntötték volna.
A szállásra érve kaja tippeket kértünk, így kerültünk el az egyik helyi sport bárba. Isteni hambi volt a vacsorám 🙏😊
A túrán készült fotókat IDE KATTINTVA találod.
Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂