Felkészülni, vigyázz, …

Először is elnézést szeretnék kérni, hogy ilyen sokára jelentkezem. Ennek az az oka, hogy alig történt valami, másrészt meg rengeteg minden történt. Összefoglalom itt a tényállást röviden.

Ugye ott fejeztük be a dolgot, hogy megjött a GoPro, kiteszteltem az utolsó bitig és akkor mostantól már lehet gyártani a tartalmat. Na persze. Ha ez ilyen egyszerű és olcsó volna… Ugyanis a kamera és a beállítások ismerete édeskevés. Azt a kamerát fel kell rögzíteni valahová, sőt, többesszám, valahovák. De nem elég felszerelni, el kell látni egész napra energiával, a plusz akksikat tölteni kell. Meg ugye nem elég a kontentet felvenni, azt el is kell menteni, ráadásul pc nélkül. Valamint az összes vacakot érdemes valami hordtáskába pakolni.

Így elindult a kiegészítők beszerzése. A vége a kamera árával egyező kacattömeg lett. Na ezért kerül egy kamera kétszer annyiba, mint a bolti ára, és amit az ember hajlamos figyelmen kívül hagyni, vagy legalábbis elbagatellizálni. Nem kellett volna. És ezt az asszony állítólag előre tudta 😀

A videó kamerán kívül egyéb műszaki cikkek is szükségesek az utazáshoz. Úgymint fényképező, fényképező pótakksi, fényképező pótakksi töltő, fényképező pótakksi töltő tartó, stb. 🙂 Kellett egy kis motor akksi bikázó cucc is. Ugyanis szakiktól azt hallottam, hogy a kinti motor generátorával elő szokott fordulni típushiba, nevezetesen az, hogy nem tölt eléggé és lemerülhet az akksi. De rajtam most már ez sem fog ki. Kellett még plusz merevlemez a fájl mentésekhez, meg olyan cucc, hogy pc nélkül is tudjam menteni a memóriakártyák tartalmát.

A végére összeállt minden, teljes a technikai készültség, mindenre fel vagyok készülve. Amire meg nem, azt majd megoldom helyben. Sok hasznos filmet is néztem és már tudom, hogy a nejlonzacskóba gyűjtött kakát nem kell a fára akasztani, mert a medvék nem esznek cart 😀 (lásd: Faterok motoron)

Idővel kiválasztottam, hogy milyen ruhákat viszek magammal, és összeállítottam az utipakkot is. Itt azt a nehézséget kellett leküzdeni, hogy nagyon kevés helyem van. A motoron sem hátsó ülés, sem csomagtartó sincs. Így marad a két bőr oldaltáska, aminek a pontos méretét, de legfőképpen a pakolhatóságát nem ismerem. Így minimálra beállva csak a legszükségesebb holmikat viszem majd magammal. Tapasztaltak mondták, hogy úton-útfélen mosodák vannak, úgyhogy a ruhatárat minimalizáltam.Az összes cuccomat beteszem majd egy nagy bőröndbe és kint meglátom mi fér be. Ami nem, az megy vissza a tatyóba és azt vagy a hotelben vagy a motorkereskedésben hagyom megőrzésre.

A felkészülésnek voltak fizikai összetevői is. Egyrészt az újévi fogadalmat kicsit elodázva elkezdtem gyúrni vazze, meg úszni. Ennyi idő alatt természetesen nem lehet csodákat várni, nem is történt semmi. De, talán végülis egy csoda történt. Ugyanis annak ellenére, hogy sem a súlyom, sem a kerületem nem változott, a karácsonyra ajiba kapott motoros farmer elkezdett rajtam lötyögni. Nagyon. Szerintem kitágulhatott a szekrényben. Úgyhogy el kellett rohanni venni egy szűkebbet.

Másik fizikai felkészülés pedig egy terepes vezetéstechnikai tréning volt. Erre szervesen nem volt szükségem az amerikai úthoz, de előrelátóan készülök az indiai motorozásra is, ahol azért lesznek aszfaltban hiányos szakaszok is. Ennek a tréningnek az amerikai útra is majdnem lett hatása. Ugyanis az egyik gyakorlat során elestem és a mellvért meg a hátprotektor közötti területen alaposan megütötte a bordáimat a kar és könyök protektorom. Csillagokat láttam, levegőt meg alig kaptam. Igaz csak 2-3 hétig, azután szép lassan helyrejöttem.

Pár hete részt vettem egy amerikai motoros túra beszámolóján. Újabb izgalmas és érdekes pontokkal bővült a látványosság listám. Itt hangzott el, hogyha valaha San Franciscoban jártok, akkor keressétek Norbit, mert ő egy kint élő magyar motoros, végtelenül segítőkész és olyan helyeket ismer, ahová magadtól sosem jutnál el. Ezt fényképekkel is bizonyították. Így fogtam magam és megkerestem Norbit. Stimmelt a leírás. Beszélgetésünk eredménye az lett, hogy 4-5 nappal előbb kell San Franciscoba érnem, mert Norbi összeállított egy pár napos túratervet, megvette az Alcatraz belépőket és felajánlotta, hogy ne fizessek hotelt, aludjak nála. Remélem Norbi nem sorozatgyilkos 😀 😀 😀

Menet közben hazakerültek hozzám a motor papírjai is Krisz barátom által. Kint már „csak” annyi a teendő, hogy bebattyogok egy okmányirodába és a nevemre veszem a kicsikét. A csakot azért tettem idéző jelbe, mert ezt a kereskedő állította. De jobbat nem tudva bízok benne. Nem árt az évek óta várt és alaposan megtervezett kalandtúra első napján egy kis izgalom 😀

Az utazás média tartalmáról röviden. Ami szinte biztos, hogy itt a blogon pár naponta meg fog jelenni egy poszt az utinaplómmal. A Facebook oldalon ennél sűrűbben lesz bejegyzés fotókkal, mini videókkal, helyzetjelentésekkel. Mivel sem laptopot, sem tabletet nem viszek magammal, így nem tudok majd videókat vágni, fényképeket szerkeszteni. Ezért az útról készülő vlog epizódjai majd csak júniustól jelennek meg a YouTube csatornámon. Meglepiként az itt fent leírtakból készült egy 0. epizód, ami április 24 reggelén, az indulásom napján jelenik meg. Premier és világszám 😀

Érdemes feliratkozni a csatornára, hogy a megjelenésről azonnal kapjatok értesítést. Meg majd utána az összes többiről, igaz csak júniustól.Az utazás kezdetéig sem unatkozom.

Ezt a posztot épp Szlovéniában, a Skocjan barlang parkolójában írom. Ebben a rövid hátralévő időszakban is túrázok. Végülis gyakorolnom kell a motorozást 😀


Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂

Érdekes volt? Megosztanád?