India? #rohadtmesszevan #veszélyes #sosemjutokeloda
Ad.1. Pár évvel ezelőtt Gabee barátom és a barátja elrepültek Delhibe, kibéreltek egy-egy Royal Enfield motort és három hétig csavarogtak a Himalájában. Élvezettel és tátott szájjal hallgattam a személyes és a Magyar Kalandmotorosok Országos Találkozóján tartott beszámolójukat.
Ad.2. Idén tavasszal elkezdtem követni a Youtube-on Norát, a v-stromos holland lányt, aki egymaga elmotorozott Hollandiából Indonéziába útba ejtve többek között Indiát is. Indiai és nepáli kalandjait, például, amikor elütött egy gyalogost Nepálban és a rendőrségen kellett töltenie 48 órát itt lehet végigkövetni: <KLIKK>
Ad.3. Másik kedvenc motoros youtuberem idén nyár végén – ősszel felkerekedett és motorozott egy jót Pakisztánban, Indiában és Nepálban. Az ő kalandjait itt lehet követni, bár kell hozzá türelem, mert nem túl összeszedett videók: <KLIKK>
Ad.4. Egy székely srác, Bezsnei Andor idén indult Föld körüli motoros túrára. Erdélyből indult egy nem éppen új Honda Africa Twinnel érintve többek között Indiát is. A poszt írásakor épp Szumátrán kalandozik már. Érdemes az elejétől követni a videóit: <KLIKK>
Ad.5. Ahogy egy korábbi posztomban – Utazási tervek – már írtam, 2019-et az utazásnak szentelem. Rövidesen lejár az éppen aktuális munkaszerződésem, így ha nem kezdek egyből állást keresni, akkor még időm is lesz csavarogni.
A fentieket figyelembe véve felmerült a gondolat, hogy mi lenne ha idén ellátogatnék én is Indiába, részt vennék egy igazi kalandban és bemotoroznám a Himalája egy részét. Persze jó lenne olyan valakivel menni, aki már járt ott és ismeri a dörgést. Gabeenak nem kellett kétszer mondanom, hogy menjünk motorozni Indiába 🙂
Kerestünk még olyan motorosokat, akik esetleg érdeklődnének egy hasonló túra iránt. Egyöntetűen gondoltunk Ispánra, aki már a fél világot, de legalábbis Európa minden szegletét bemotorozta. Neki sem kellett kétszer mondani, bár azt mondta, hogy előtte megkérdezi a dokiját. Mikor érdeklődtünk mit javallt a doktor, csak mosolygott, hogy a doki szerint mindegy, hogy ő mit mond, látja Ispánon, hogy mindenképpen el fog menni. Így inkább csak tanácsokat adott neki, hogy mire vigyázzon. Másik két motorost is megkerestünk, de sajnos nekik nem volt alkalmas. Így hárman álltunk neki a tervezésnek. Pontosabban négyen, mert Judit, Gabee felesége is szeretne csatlakozni. Igaz nem az egész útra, hanem csak azután, hogy lejöttünk a hegyekből.
Különös elképzelések és tervek hiányában Gabeera hagyatkozva kezdtük kialakítani az útitervet. Első körben annyit beszéltünk meg, hogy nézzük meg a hegyeket. Tehát érdemes oda olyankor menni, amikor a hó már elolvadt az utak pedig többnyire járhatóak. Erre minden utazási oldal szeptembert ajánlja. Viszont én szeptemberben már szeretnék állás kereséssel foglalkozni, sőt mi több találni is valamit. Így előrébb kellene hoznunk. Kisebb tanakodás után jutottunk arra, hogy időben leginkább július felel meg mindannyiunknak. Ezzel csak az a kis probléma, hogy július és augusztus a monszun időszaka arrafelé, számíthatunk mindent eláztató esőkre is. De minket kemény fából faragtak! Persze ez egy fél éven belül majd úgyis kiderül 🙂
Gabee nagyon szeretett volna eljutni Shrinagarba, Jammu és Kashmir fővárosába. A pár évvel ezelőtti túráján sajnos nem tudtak odáig elmotorozni. Nem ismerve azt a területet annyi azért rémlett a hírekből, hogy „Valami bűzlik Kashmírban” – vagy valami hasonló. Azt lehet tudni, hogy nem egy nyugodt környék, hosszú évek óta húzódó konfliktus övezet. Nem tanácsolják a terület látogatását, bár ennek ellenére sokak úticélja. Munkámból adódóan több indiai kollégám is van-volt, akiket kérdeztem az ottani helyzetről. Az egyik igen szemléletesen vezette le a kashmíri helyzetet:
– Menyus, hallottál már arról, hogy vannak emberek, aki Indiában a vonatok oldalán, elején csimpaszkodva, a tetején ücsörögve utaznak?
– Persze, hogy hallottam, számtalan videót is láttam róluk.
– Mi a véleményed róluk és az utazási módszerükről?
– Elképesztően félelmetes, veszélyes és őrült mutatvány.
– Na, azok az emberek sem mernek Kashmírba menni!
Gabee persze nem törődik az ilyen veszélyekkel és kijelentésekkel, de azért egy kis agymasszírozás és aggódás után sikerült rábeszélni, hogy keressünk más felfedezendő, hasonlóan izgalmas, de békés helyeket.
Így jutottunk el odáig, hogy Delhibe érkezésünk után motort bérlünk, felmotorozunk a hegyekbe a Shimla – Manali – Leh útvonalon. Útba ejtjük a világ egyik legveszélyesebb hágójának titulált Rohtang-passt és a Föld legmagasabb közúton elérhető pontját, a lusták Mount Everestjét, a Khardung La hágót.
Utána csavargunk még Ladakh tatományban egy keveset, elhaladunk a Pagong-tó mellett és Shimlában válunk külön Gabeetól, aki elmegy Delhibe Juditért. Mi Ispánnal továbbra is a hegyekben motorozunk és jutunk, ameddig jutunk. Valahol út közben találkozik megint a csapat és a fagyos-esős hegyekből elindulunk a Delhi – Agra – Jaipur aranyháromszögbe. Itt várakozásaink szerint 40+ fokban, ágyékig izzadva nézzük meg a Taj Mahalt és a többi látványosságot. A térképen a pirossal jelölt részt fogjuk bejárni.
Az előzetes útitervünk így néz ki, bár ezen még jelentősen változtathatunk az előttünk álló időszakban. Az első szakasz Delhitől Shimláig:
Majd Shimlától a Gabeeval és Judittal való találkozási pontig:
Végül a négyesben, közösen végigjárandó hegyi szakaszok az arany háromszöggel:
A tervek szerint nagyjából ilyen távolságok és időbeosztás várható:
Természetesen ez lényegesen változhat. Először is nem tudjuk, hogy pontosan mennyit tudunk menni egy nap. A napi 200 km-t tapasztalt motorosok ajánlották. Ez nagy mértékben függhet az útviszonyoktól, időjárástól, fáradtságtól és a kedvünktől. Ebből is látszik, hogy a fenti terv eléggé feszített figyelembe véve, hogy 30 napot szeretnénk kint tölteni. Számítanunk kell olyan napokra, amikor az időjárás nem engedi, hogy motorra üljünk, valamint szükségünk lesz pihenőnapokra is. Ezen felül Gabee elkalandozna kicsit nyugatra is. Szóval ez még alakul rendesen, de kiindulási alapnak jó, nagyjából látjuk, hogy mi várhat ránk.
Motorbérlés tekintetében két lehetőség közül választhatunk. India Pannóniája a Royal Enfield, amelyet 1971 óta már csak Indiában, de a mai napig gyártanak. Az egyik a klasszikus 500 köbcentis Bullet.
Gabee annak idején ilyennel motorozott. Nyilván ez az a klasszikus motor, amivel arrafelé illik motorozni. Azonban ezek elég kényelmetlen gépek, rugózásuk szegényes. Ellenben egyszerű masinák és megbízhatóak. Illetve ha valami probléma lenne velük, akkor magunk is tudjuk őket javítani, de minden útba eső településen értenek hozzájuk. Nem utolsó sorban könnyűek, így könnyen fel lehet dobni őket egy teherautó platójára 🙂
Túramotoros szerencsénkre azonban két éve megjelent a piacon a 400 köbcentis Himalayan modell, ami azért jobban hasonlít az általunk itthon hajtott túramotorokra.
Elképzeléseink szerint ilyet fogunk bérelni és használni az előttünk álló 30 nap és 5,5 ezer km alatt. Ennek az ára nagyjából 1200-1300 rúpia, azaz 4800 – 5200 forint naponta. Ez 25 napra vetítve felsőhangon 130 ezer forint. A repülőjegy oda-vissza kb. 150 ezer. Ez a két legnagyobb tétel az úton összesen ~280 ezer. Az ottani élet, kaja, szállások, benzin olcsók. Nem tudom előre pontosan meghatározni, de szerintem olyan 500-550 ezerből kijön az egész egy havi kaland.
Jelenleg a repülőjegyeket nézegetjük és igyekszünk megvenni őket. Terveink szerint 30 napig, július 1 és 30 között tekergünk majd Indiában.
Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂