Seattle és motorvásárlás. Még ízlelgetem a dolgot ahhoz képest, hogy Los Angeles és motorbérlés. De nem szeretek túl sokat agyalni, mert akkor hajlamos vagyok meggondolni magam. Úgyhogy ugorjunk bele!
Először is belőttem egy árat magamnak, mert ugye a végén a motorbérlés árával kell megegyezzen vagy annál olcsóbbra kell kijönnie. Tehát a vásárlási és az eladási érték között lehetőleg minél kisebb legyen a különbség. Valamint nem is szeretnék túl sokat beleinvesztálni. Valami ésszerű megoldást keresek gondolva arra, hogy ha nem tudom egyből eladni, akkor azért ne nagyon hiányozzon a rá költött pénz. Ez alapján azt mondtam, hogy 3 és 5 ezer dollár (850 ezer – 1,4 millió forint) között szánok rá úgy, hogy ebben már minden költség, az átírás valamint a rendszám is benne van.
Visszatérve az álmomra, ott ugye Harley Davidsonon hasítom a Grand Canyont. Akkor próbáljunk meg első körben hűek maradni az eredeti elképzeléshez. Nézzünk Harleykat! Mivel egyedül megyek, ezért nincs szükség az Electra Glide-ra, elég lesz egy Road King is. Mondanom sem kell, hogy ilyen árkategóriában nem túl nagy a kínálat. Azért mégiscsak sikerült találni.
A képek és leírás alapján jól néz ki. Viszont elméláztam azon, hogy vajon mennyire megbízható? Főleg úgy, hogy ez ilyen öreg. A Harley-knak egyébként sincs túl jó híre ebből a szempontból. Lelki szemeim előtt elkezdett lebegni az a kép, ahogy a Halál völgyében 50 fokban tolom ágyékik izzadva a 300 kilós masinát, miközben a hátam mögött már egy dögkeselyű csapat sompolyog enyhén lemaradva, de egyre szemtelenebbül számítva. Nyilván nem ennyire kritikus a dolog, de azért nézzünk szét, hogy milyen más lehetőségek vannak még.
Következő választottam egy másik klasszikus gép, ami ugyan nem Harley, de erősen hajaz rá és egy igazán kényelmes országúti hajó.
Ez a Honda Goldwing igazán olcsó, de ennek megfelelően elképesztően öreg. Lehet, hogy tökéletes minőség, de mérget erre nem vennék. Ráadásul ez már 350kg, így a dögkeselyűknek még nagyobb esélyük lenne.
Nézzünk valami olyat, amit ismerek! Hét évig hajottam két Suzuki V-Stromot is. Azok minősége és megbízhatósága számomra megkérdőjelezhetetlen. Legutóbb egy 2015-ös modellem volt. Így nem állt tőlem távol a következő találat.
Ez mind árban, mind jellemzőiben, mind felszereltségében is tetszetős. Egyetlen szépséghibája, hogy két és fél órányi autóútra van a barátom lakóhelyétől. Ekkora szívességet mégsem kérhetek tőle. Meg ugye az is felmerült, hogy ha már egyszer Ámerika, akkor mégiscsak chopperrel kellene ott motorozni. Aki olvasta a Magamról c. bejegyzést, az emlékezhet rá, hogy legelső nagymotorom egy Suzuki Intruder C800-as chopper volt. Vajon létezik ilyen a Harleyk földjén is?
Mint a mellékelt ábrák mutatják bizony létezik ám! Igaz itt Suzuki Boulevard C50-nek hívják. Mind a leírás, mind a képek alapján egyből beleszerettem a gépbe. Eleve előjött egy kis nosztalgia a korábbi fekete sárkányom iránt. De hogy őszinte legyek ennek ez a bordó fekete színezése még jobban tetszett. Az látszik, hogy alakítottak rajta, a kipufogója nem gyári. Csak fél órányira volt barátomtól. Másnap már a kereskedésben nézte nekem közelebbről és mutatta az élő videót Whatsappon.
Elmondása szerint gyönyörű a gép, nagyon szép a hangja is, gumik jó állapotban vannak. Három apróság volt, ami aggodalomra adott nekem okot. Az egyik ugye a kipufogó. Én nem szeretem a hangos, herélt vasat. Ezen felül az index kapcsolójáról hiányzott a műanyag pöcök és egy zöld szigszalaggal helyettesítették. Milyen igénytelen már az, ha valaki így adja be a kereskedésbe?! De a leginkább problémás pont a tank tetején található apró horpadás volt. Nekem elsőre ez fel sem tűnt, de nálam szakértőbbekkel beszélve ez azt is jelentheti, hogy valahogy túl tudott lendülni a végálláson a kormány és megüthette a tankot. A kormányvégállást pedig azért olyan egyszerűen nem lehet átlépni. Lehet, hogy valami szörnyűség történt ott! Így inkább aludtam még rá párat. Főleg, hogy az egyik barátom még le is higgasztott azzal a kedves megjegyzésével, hogy nem szerencsés ha két pék motort vásárol tízezer kilométerre egymástól telefonon 😀
Közben amerikai barátom is fellelkesült a motorvásárláson és kitalálta, hogyha találunk valami neki is tetsző gépet, akkor az utazásom végén akár át is veszi tőlem. Így ő is elkezdett nézelődni és talált a következő kiszemeltre.
Ugyan nem chopper, de már majdnem BMW RT, ami nekem egyébként is nagyon tetszik. Talán érdemes megnézni! Amire idáig jutottam a gondolkodásban barátom már ott is volt a kereskedőnél. Teljesen fellelkesült, beszámolt róla, hogy ez a gép az a GÉP. Ez annyira tetszik neki, hogy vegyem meg, mert ezt biztosan átveszi tőlem. Én is hajlottam rá. De azért még motoszkált bennem egy picit a chopperes álomkép. Megkértem, hogy aludjunk még rá egyet.
Még aznap este találtam egy Suzuki Boulevard C90-et. Elküldtem neki a linket, megnézte és gratulált, hogy végre egy megfelelően erős gépet találtam. Az ugyanis 1500 köbcentis. Nekem ez fel sem tűnt. Hja, amikor a pék motort vesz 😀
Így e-mailben lebeszéltem a kereskedéssel a látogatást, valamint átküldtem nekik a motorvásárló pékek 25 kérdésből álló kérdőívét. Például, hogy milyen színű szigetelőszalaggal helyettesítették az index pöcköt 🙂
Miután minden kérdésre megnyugtató választ kaptam létrejött az élő Whatsappos videó hívás. Bánom, hogy nem vettem fel a beszélgetést! Barátom olyan izgatott és lelkes volt, hogy még mindig a fülemben cseng mennyire tetszett neki a motor. Elmondása szerint gyári állapotú, sérülésmentes, használatból eredő minimális karcok vannak rajta. Frissen lett szervizelve, újak a gumik és az akksiját is cserélték. Készen áll az útra.
Nem akarom túl sokáig nyújtani a sztorit, hanem inkább szeretném bemutatni a 2019-es amerikai túrámra vásárolt motoromat:
Mit kell róla tudni? Nem fiatal, jövőre már megkapja a személyit 🙂 2005-ös masina 30 ezer mérfölddel (kb. 50 ezer km). Hogy mibe fájt? Na ez nem egyszerű. Hiába látod a hirdetésben a 3799$-os árat. Erre még rájön egy használt motor bevizsgálási díj, az ÁFA, a papírok plusz a rendszámtábla ára. Sőt még egy kis tárolási díj is, mert ugye majd csak április-májusban tudom átvenni. Ez így cakkum pakkli 5300 dollárt kóstált, ami nagyjából másfél millió forint. Egy picit túlnyúlt a nagylábújjam a takarón…
A képeket nézve látszik, hogy a motor hátsó ülés, csomagtartó és zárható oldaltáska hiányosságokkal küszködik. Az ülés ugye nem gond, mert egyedül fogok utazgatni. Csomagtartó nem ártana, valahová csak fel kell majd pakolnom a sátrat. Az e-bay-en találtam ilyen kiegészítőt hozzá nem túl vészes, hétezer forintos áron.
Ami a nagyobb gond, hogy hogyan tudom otthagyni a motort valami parkolóban, amíg én látványosságokat nézegetek? Hová zárom a cuccaimat? Túramotorosként ez a kérdés fel sem merül, mivel a saját gépemen zárható oldaldobozok és hátsó doboz gondoskodik a helyről és biztonságról. Vajon létezik zárható bőr nyeregtáska? Írjuk be a gugliba! Besz@, létezik. Vajon létezik bármi, ami nem létezik? 😀
Végignyálazva a Viking Bags termékeit és órákat töltve a megfelelő ár/érték arányú táska kiválasztásával végül ez került a kosaramba, majd kiszállításra a motorkereskedésbe:
Pár nappal később már meg is érkezett és ajándékként ingyen felszerelték. Szerintem érezték, hogy túl vastagon fogott a tolluk 🙂
Így a kis mocim, amit egy kedves youtubeos videósom – Nora – motorja után hadd nevezzek Zukinak, bent áll a kereskedésben az új nyeregtáskákkal és egy láthatóságizöld SOLD (eladva) felirattal.
Na innét nem nagyon van visszaút. Pénz huss befektetve, gépsárkány lezsírozva rám várakozva. Épp ideje lenne megigényelni a vízumot. Remélem nem utasítják el! 😀
Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂