Már pontosan nem emlékszem, hogy mikor, de jó pár éve kitaláltam, hogy 50 éves koromban Amerikában szeretnék motorozni Krisztivel egy Harley nyergében.
Akkoriban elérhetetlen, de egyben jelentős célnak tűnt. Szeretek ilyeneket kitűzni magam elé, mert ezek a célok segítenek felülemelkedni az élet kisebb-nagyobb gondjain. És ha kitűzök egy ilyen célt, akkor a dolgok elkezdenek szép lassan úgy alakulni, hogy egyre közelebb kerüljek hozzá, egyre kézzel foghatóbb legyen a cél közelsége.
Most sem alakult másképp. Nem egyszerű célt tűztem magam elé, hiszen nem olcsó mulatságnak ígérkezett. Repjegy két személyre, motorbérlés, szállások, kaja, pia, belépők, fél vagyon Las Vegasra – bár ez lehet, hogy visszajön majd 🙂 Szóval vaskos túra lesz, amolyan egyszer az életben fajta.
Úgyhogy ha csak virtuálisan is, de elkezdtem gyűjtögetni rá mind anyagilag, mind ismeretileg. Nekiveselkedtem a Youtube-nak, meg minden egyéb online orgánumnak felkészülés gyanánt.
Már többször említettem Magyarósi Csaba vloggert, aki többször is megjárta már Amerikát. Bejárták barátjával, Robival a Keleti, majd a Nyugati partot is. Szeretem Csaba útifilmjeit, segítettek már megismerni Ciprust és a Kanári-szigeteket is.
A Facebookon publikáló Real World Group motoros csapat nem csak Amerikát, hanem az egész Földet motorozta körbe. Az amerikai szakaszokat különös figyelemmel kísértem végig. Az útjuk során rendszeresen bejelentkeztek, képeket, videókat posztoltak.
A következő eldöntendő kérdés az volt, hogy Keleti vagy Nyugati part? Utólag belegondolva nem volt ez nehéz kérdés, de azért körbejártam a témát és több barátommal is beszélgettünk erről. A Keleti parton olyan nevezetes helyek vannak, mint New York, Washington, Miami, Philadelphia, Key West, Baltimore, az Everglades. Arról nem is beszélve, hogy lényegesen közelebb van, mint a kontinens másik oldala. Ez fontos szempont, hiszen Kriszti nem nagyon szeret repülni.
Ezzel szemben a Nyugati parton olyan helyek találhatóak, mint Los Angeles, San Francisco, Las Vegas, Hollywood, Grand Canyon, Hoover-gát, Death Valley, Yosemite Nemzeti Park. Ráadásul tele van sok kanyargós úttal, ami a motorozás szempontjából nem elhanyagolható.
Nehéz döntés volt, de mindent figyelembe véve végül a Nyugati partot választottuk.
Ilyen álmodozások után, sok-sok kutató munkával, olvasással, videózással, beszélgetésekkel, erősödő anyagi háttérrel készültem 2019-re, az ötvenedik évemre, amikor is meg szeretném valósítani a tervem. Erre 2017 őszén váratlanul megszűnt a munkahelyem és az addig szorgosan épített kártyavár összeomlott.
Ha te sem hiszed, hogy csak eddig tartott a blog és nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂