Kelemen Menyhért a becsületes nevem, de általában mindenki csak Menyusként ismer.
Apám és nagyapám is e ritka névvel büszkélkedett. Úgy különböztettek meg bennünket, hogy a Kismenyus, a Menyus és az Öregmenyus. Voltak, akik nagyapámat Mengyi bácsinak hívták. Mostanra, hogy csak egyedül maradtam, én lettem a Menyus. Fiatalos felfogásommal, viszonylag aktív életvitelemmel, motoros és gamer hobbimmal, valamint az utazásaimmal igyekszem késleltetni, hogy engem is lemengyibácsizzanak.
Túlságosan privát dolgokat nem írnék. Budapest melletti kis vidéki településen élünk feleségemmel és két egyetemista lányommal. Főiskola óta alkalmazotti viszonyban dolgoztam különböző multi cégeknél a távközlésben. Jelenleg szabadúszó tanácsadó vagyok. Így van, amikor sok a szabadidőm, van amikor egyáltalán nincs. Ha hallasz szerződéses projekt menedzser poziról, nem baj, ha eszedbe jutok 🙂
Mindig is szerettem a járműveket, 12 éves korom óta motorozok, 17 óta autózok. A motorozást kölcsön Verhovinával kezdtem, majd a jogsi megszerzése után jött a Simson N51, majd az S51B. Még a vécére is ezekkel jártam. De 17-től jódarabig csak autóztam. Egészen addig, amíg nem láttam a „Faterok motoron” című filmet tizenikszévvel ezelőtt.
Na akkor bekattant valami.
A filmet láttam augusztus 26-án, jelentkeztem az A-s jogsira 28-án, kezembe kaptam a jogsit október 29-én, majd megérkezett életem első nagymotorja a szalonba november 16-án.
3 évvel, 50 ezer kilométerrel és egy soha véget nem érő svájci frankos járműhitellel később lecseréltem egy 9 éves túragépre.
Ebbe a gépbe is belekerült nagyjából 50 ezer kilométer azalatt a négy év alatt, amíg nálam volt. Nagyon jókat túráztunk vele, de mivel egyre messzebbre és messzebbre merészkedtünk elkezdtem aggódni az esetleges műszaki hibák miatt egy kietlen pusztán nulla szakmai hozzáértéssel a részemről. Így került a családba a következő masina.
Ez a motor tökéletesen szolgált bennünket. Elég erő volt benne kettőnk súlyához és a motoros tudásomhoz képest. Egy apró gond volt vele, a futóműve. Nagyobb huplik esetén leért a középsztender, amitől semmiképp sem akartam megválni. Meg ugye hajtott az új iránti vágy. Így került hozzám a jelenlegi kétkerekű.
Most már ez is közelít a 36 ezer kilométerhez és ez nagyjából másfél év alatt került bele. Ugye itt az jönne a sztoriban, hogy keresem az utódját, de én ezt annyira szeretem, hogy sosem fogok tőle megválni 🙂
Összeszámolva nagyjából 180-190 ezer kilométer, rengeteg túra, kaland és élmény van mögöttem. Bejártam Magyarországot keresztül-kasul. Megszámlálhatatlanul sokszor jártam a sógoroknál, sztrapacskáztam a szlovákoknál, döntögettem Szlovéniában, micseztem Erdélyben, kotortam az öbölben, meg jártam még megannyi helyen. A legtávolabbi pont ahová motorral eljutottam az Marokkó volt.
Motormentesen jártam már Kínában és az USÁ-ban is.
Imádok motorozni, utazni, utazásokat szervezni. Ezt tekintem életcélomnak. Minél több helyre szeretnék eljutni, ahová lehet oda motorral. Az sem ártana, ha az utazással tudnék foglalkozni fő tevékenységként.
Ennyit a múltról. A jövőről egy következő cikkben.
Ha szeretnél értesülni a frissítésekről, az új cikkekről, akkor nézz vissza ide gyakran, vagy lájkold be a blog facebookos oldalát: https://facebook.com/kmenyus
Képgaléria